Ao Nang, Tonsai, Railay, Pranang partok

Ao Nang egy hosszú sekély vízzel rendelkező tengerparti nyaralófalu. Aki itt veri le tanyáját számtalan, a közelben lévő mesés helyekre tud eljutni. Phukettel ellentétben Ao Nang nem annyira felkapott a turisták körében, így tömegnyomor sincs. Persze esténként azért összejönnek a bámészkodó népek, de még is barátságosabb, emberléptékűbb nyaralóhely. Korábban rengeteg beszámolót olvastam az itt tapasztalható ár-apály jelenségről ugyanis nem akartunk egy olyan helyen nyaralni, ahol naponta 2 szer szaladni kell befelé a tengervíz után. Nos, kellemes meglepetés ért bennünket. A víz ugyan elment Ao Nang beachen és visszajött naponta 2 szer, de nem annyira zavaróan hogy ne lehessen élvezni a tengerparti feelinget. Szóval összegezve klassz volt. A víz inkább türkiz-zöldes volt, mint sem kék. A falu északi részén lévő Nopparat Thara beachről ez már nem mondható el, sekély és inkább barnás zöldes volt a víz színe. Mindkét parton longtail csónakok hada várta a turistákat, akik el szerettek volna jutni a közeli partokra. Pranang, Tonsai és Railay beach nagyon közel van Ao Nanghoz. A gond az hogy csak vízen lehet megközelíteni a partokat ugyanis magasba törő sziklák zárják közre. Oda vissza 300 baht az ára egységesen a hajóknak. Amint összegyűl 5-6 ember indul a hajó. Ezen kìvül számtalan a kizelben lévő kis szigetekre is el lehet jutni csonakkal mint pl. Poda, Csirke és Hong sziget. 

Ao Nang Beach

Pai Plong Beach

Tonsai Beach

Raialy Beach

Pranang beach és a büféshajók

Egy kis race:

Video Railayről:

Ao Nang Beach legvégén, makákó majmok ereszkednek le esténként a sziklákról. Ilyenkor sok turista indul bámészkodni, fotózkodni a majmokkal, azonban ha valaki azt hinné, hogy békések nos ez nem igaz. Békés arcuk van, de ez csak egy álca és amint kiszimatolják, hogy étel van a bámészkodó turistánál megkezdődik a támadás. Ha nem elég figyelmes a turista könnyen a fején találja a majmot. :)  A Railay Beach északi részén is, ottlétünkkor megjelent egy 20 fős majom család. Konkrétan kiürült a part és megkezdődött a rablás. Elképesztő, colás üvegektől a táskákig mindent feltúrtak a makik, vittek mindent amit találtak. Nem árt észnél lenni, ha valaki ezen partokon pihen.

Krabi - Ao Nang

Három nyüzsgéssel teli bangkoki nap után vasárnap korán reggel ismét a reptér irányába siettünk, hogy reggel 8 órási géppel végre Krabin landolhassunk. Az Airbus A330 as gép szinte fullon volt. Felszállás után apróbb szendvics, tea, kávé állt rendelkezésre, de sok idő nem volt rá mivel 1 órás út volt az egész 700 km az ország dél-nyugati részén elterülő vadregényes, smaragdzöld Krabi tartományig. 

Krabi reptere apró és teljesen úgy tűnt felülről, mintha a dzsungelből emelkedett volna ki, hogy turistákat fogadhasson a világ minden tájáról. A csomagkiadás kész káosz volt, senki nem tudott semmit, a kijelzők üresek voltak, közben elkezdték pakolni az utánunk jövő stockholmi Tui járat bőröndjeit is, majd 30 perces szünet után megkerültek a mi bőröndjeink is. A kijáratnál várt minket a taxisunk saját nevünkkel ellátott névtáblával, mely meglehetősen meghatónak bizonyult. Rajta volt a hotelunk neve is, így könnyen be tudtuk azonosítani egymást. Apropó taxi. Az utazásunk előtt fél évvel vettük fel a kapcsolatot az AoNang.hu  csapatával, egészen pontosan Dorinával és Antonival, akik egy thaföldi nyaralás alkalmával beleszerettek az országba és ott ragadtak. Ao Nangon vertek tanyát és ott töltik mindennapjaikat, segítve az oda tévedt magyar és más nemzetiségű turisták felejthetetlen fakultatív kirándulásainak megszervezését. Így sikerült a transzfert is elintéznünk rajtuk keresztül jutányos áron és még sok minden mást is, hogy mit, az későbbiekben kiderül. ;) Bátran és meleg szívvel ajánlom Őket bárkinek.

Krabi repteréről 40 perc autózás következett Ao Nang-ig, ahol a szállásunk foglalva lett az elkövetkezendő 11 napra. Az út meglehetősen kanyargós, sziklás, hatalmas pálmaerdőkön keresztül vezetett. Ao Nangon a szállást meglehetősen nehéz volt találni, hogy mindenki igényeinek megfeleljen. Majd egy hónapig csak a szállások besorolásait és véleményezéseit lestük és szortíroztunk. Így esett a választás a Pakasai Resortra www.pakasai.com/index.html mely 60 euró/ szoba/éj árért sikerült lefoglalni az Expedián keresztül. Természetesen az árban a légkondicionálás, bőséges és mindent felülmúló reggeli is benne volt. A hotel parkolójába megérkezve azonnal nekiláttak a bőrönd hordó srácok a négy súlyos bőrönd kipakolásába és a nyitott recepcióba invitáltak bennünket. Egyeztetésre kerültek az adatok majd hideg kéztörlő kendőket kaptunk és orchideából felfűzött nyakláncot akasztottak a kedves mosolygós thai hölgyek nyakunkba üdvözlés képen. Ilyen meleg fogadtatással még nem találkoztunk egy szálláshelyen sem, sehol a nagyvilágban. Nagyon örültünk és mély benyomást tettek már az elején, érkezéskor a szálloda alkalmazottai. Valahol legbelül éreztük, hogy ez nem mindennapi 11 nap nyaralás lesz ezen a varázslatos helyen. A kulcsokat megkapva beinvitáltak minket a szállás kertjébe, mely egy gondozott, buja őserdőhöz hasonlított inkább. Mindent elmondott a kedves thai hölgy mi merre található, mit kell tudni a szállásról stb. A szobánkba benyitva ámultunk és bámultunk a hatalmas méretei láttán. Terasz, függőágy és megannyi impozáns dologgal volt felszerelve. Leírhatatlan, beszéljenek a képek: 

A szálloda besorolása tulajdonképpen egy eco hotel, mely kiemelt figyelmet fordít a növényvilágra és az ezen a helyen megtalálható élővilágra. Ezen címet bátran ki is érdemelhette a hotel ugyanis tiszta őserdő benyomása van az embernek. Ezt az érzést fokozza, hogy délutánonként a hotel fáit békés langur majomcsaládok látogatták. Olykor apró búgó galambok, hangosan zakatoló kabócák, mókusok szaladgáltak a fákon és mindezt akár szoba teraszáról lehetett végignézni. 

Pár kép a hotel lakóiról: 

Thaiföld másodjára

Februárban az utunk két év elteltével ismét Thaiföldre vezetett. Mindig is szerettem volna látni az ország dél nyugati részét is ezért hamar le is foglaltuk még korábban a repülőjegyeket. Ezúttal szüleink is velünk tartottak a messzi messzeségbe ezért ismét tartottunk egy 3 napos városnézést Bangkokban.  A közvetlen, Bangkok fő repterére érkező Thai Airways járat és a belföldi járatot Krabira meglehetősen kedvező árban mérte a társaság, ellenben az 1 átszállásos arab légitársaságok áraihoz képest. A gépünk délután fél 2 kor indult pontosan. A gép egy Boeing 747 -s volt, vagy becenevén "Jumbo" méretei meglehetősen nagyok voltak, a mellette parkoló kis Airbusok szinte eltörpültek. Belülről meglehetősen leharcolt állapotban volt a gép, nem csoda hiszen a lajstrom szám alapján majd 20 éve folyamatosan szolgálatban lévő géppel utaztunk. A beszállásnál máris megcsapta az embert a thai sugallat illetve a finom ruhákba öltözött utaskísérők köszöntése. Sawadika... Az ember szinte már azt érezhette, hogy megérkezett az áhított thai forróságba. Az igazság sajnos az hogy nem, 10 órás kínkeserves repülőút várt még ránk Bangkokig. Az út nyugodtan telt, felszállás után 1 óra elteltével a légiutas kísérők frissítőt szolgáltak fel, majd következett a vacsora melyet inkább átlagosnak mondhattuk, mint sem finomnak. Az út nagyon lassan telt el, hamar besötétedett és szemünket lehunyva képzeletben már Bangkok forró levegőjében róttuk a kis sikátorokat. 

Saját készítésű fotó a kis apróságról. 

beszállásra várakozva

Másnap reggel fél 7 kor landoltunk a Suvarnabhumi reptéren, melyen másodjára is elcsodálkoztunk hatalmas méretei láttán. A Thai Airways európai járatai szinte kivétel nélkül a reggeli órákban érkeznek meg Bangkokba ebből kifolyólag hatalmas sorban állás fogadott az útlevél ellenőrzésnél. Mogorva thai nénihez kerültünk kb 45 perc fárasztó álldogálás elteltével, aki fotót készített rólunk egyenként, lepecsételte az útlevelet és elvette a már előre kitöltött beutazáshoz szükséges papírokat. A csomagok felvétele után a taxi állomásra siettünk, hogy mihamarabb szállásunkra siethessünk. A terminálból kiérve párás, reggeli hőség fogadott bennünket. Hamar le is izzadtunk ezért vetkőznünk kellett. Sajnos az út nem volt zökkenőmentes a reggeli bangkoki csúcsban. Ezúton másfél óráig tartott az utazás a belvárosig. A taxisunk kedves volt és próbálta menteni a menthetőt, araszolt a sorban, kereste a legjobb egérutat az autópályán, de képtelenség volt gyorsabban haladni. A szállásunk másodjára is a jól bevált Fortville Guesthouse volt. www.fortvilleguesthouse.com  Bátran ajánlom bárkinek, akik olcsó és jó belvárosi szállást keres a városban elérhető gyalogos távolságra a főbb látványosságtól. A közelben hajókikötő és megannyi étkezési lehetőséggel. A szállás tetején hangulatos rooftop bár található élő zenével, ahová bárki felmehet italozni illetve vacsorázni, akár az utcáról is. Az 5. emeletről éjszaka impozáns a kilátás nyílik a nyüzsgő városra.  

Ismét bejártuk a kötelező látványosságokat, melyek újra ámulatba ejtettek bennünket. Mentünk hajóval, csónakkal Bangkok csatornáin, magas vasúttal a Lumpini Parktól a Siam Square-ig. Ettünk ittunk, mindent mi szem szájnak ingere. :) Sajnos Thaiföld királya, IX. Rama, teljes nevén Pharabat Phra Paraminthara Maha Bhumibol Adulyadej  2016 novemberében 70 év uralkodása után 88 éves korában örök nyugalomra tért, így Bangkok és egész Thaiföld egy éves gyászba borult. Az ember úton útfélen fekete, fehér szalagokkal körbeszőtt kerítésekbe, gyászruhába öltözött szomorú helyi emberekbe botlik. Nagyon megviselte az embereket a gyász ami nem csoda, hisz a ma élő thaiok többsége csak a megboldogult IX. Rama királyt ismerte ez köszönhető a hosszú uralkodásának. Tisztelték és szerették Őt. Uralkodása alatt vált fejlett délkelet ázsiai országgá Thaiföld. Halálhírének napján a kórház előtt egybegyűlt tömeg imádkozott érte, mikor megtudták hogy nincs remény sírásba tört ki a tömeg. Az apjukat vesztették el. 

Forrás: Deutsche Welle

A királyi palotába meglehetősen macerás ellenőrző intézkedések lettek bevezetve. Útlevelet kell bemutatni és detektoros kapukon kell átmenni mire bejut az ember. A fekete gyászruhákban érkezett hatalmas thai tömeg csak hömpölygött a turistákkal együtt. Mindenki igyekezett leróni a tiszteletét a megboldogult király előtt. A legendás thai mosoly, ha a gyászidőre is, de most alább hagyott Thaiföld szerte. 

A városról nem írnék többet, részletes bemutatása az első 2015-s thaiföldi bejegyzésben található. Talán annyit, hogy a What Arum, vagyis a Hajnal templom még mindig fel van állványozva, oda ismét nem tudunk felmenni.

Pár friss kép a nyüzsgő városról: 

Massaman, Penang curry és Tom Kha leves csirkével