Mexikó - Összefoglaló

Hivatalos fizetőeszköz a mexikói pesó (MXN) 1 Euró = 18,5 Peso. Természetesen mindenhol lehet fizetni amerikai dollárral is, azonban erősen ajánlott a peso használata, mivel a dollárban való fizetésen szinte mindig nyerészkednek. Visa, Mastercard dombornyomott bankkártyát szinte mindenhol elfogadják. Hivatalos nyelv a spanyol, de sokan értenek angolul. Beszélni már kevésbé, általában spanyolul válaszolnak. Egyes régiókban még mai napig beszélik az ősi indián nyelveket. 

A repülőjegyet az AirFrance honlapján foglaltuk 440 Euró összegben, kb. 10 hónappal az utazás előtt, párizsi átszállással, ami hihetetlen olcsó árnak számít. A közvetlen járatok ennél kétszer többe kerülnek. Az AirFrance heti 4 szer jár Párizsból Cancunba, talán ennek is köszönhető a dömping ár. A repülőút Párizsból hozzávetőlegesen 11 óra, ami lehet több is, mind attól függ milyen az időjárás az óceán felett. Beutazáshoz vízum nem szükséges, kivéve ha 180 napnál tovább marad a turista. Érkezéskor kétféle dokumentumot kell kitölteni, mely egyik a beutazáshoz szükséges, melyet gondosan meg kell őrizni a kiutazásig,  a másik pedig a vámhoz.

Bérautót 6 napra foglaltuk előre az America Car Rental-nál: http://www.cancunrentacar.com/
Kb 25 euró/ nap. A cég flottája meglehetősen ütött kopott és a kiválasztott jármű helyett egy fokkal alacsonyabb kategóriás járművet erőltettek ránk. A papírok intézésénél a hitelkártyáról zárolják le a 600 dollár depositot, melyet a jármű visszaadásánál azonnal feloldanak. A bérlés összegét is a kártyáról szedik le. Amúgy minden gördülékenyen zajlott, leszámítva az autó cserét rögtön 20 m megtétele után. A jobb minőségű benzin 13-14 peso/ liter körüli összegbe kerül. Az 1500 km-s út során 3 szor tankoltunk, 800 pesó (kb 43 euró) összegben. A tankolást külön személyzet végzi akik a tankolás mellett a szelvedőt is egyben lepucoljak, némi aprópénz reményében. Nem árt észnél lenni a tankolásoknál ugyan is Tulumban az  egyik amigo majdnem lehúzott bennünket 200 pesoval. Nem sikerült neki. Inkább egyesével érdemes oda adni nekik a pénzt és nem előre kiszámolva, egy kupacban. Majd külön a borravalót.

4 darab szállásunk volt a 14 nap során. Próbáltunk mindenből olcsóbb kategóriát foglalni, ez alól kivétel Chichen Itza és Uxmál, mivel ott csak 2-3 hotel van a semmi közepén a romoktól nem messze és az árak körülbelül egyformák.

Az élelmiszerárak nagyjából a magyarországi áraknak felelnek meg. Rengeteg az áru a nagyobb szupermarketekben. A legjobban a Walmart-ban lehet vásárolni, még az ajándéktárgyakat is itt szereztük be, mivel jóval olcsóbban adták mint Playa del Carmen sétálóutcájában. Ezenkívül a Chedarui valamint a Super Che, kisebb Oxxo, 7Eleven üzletekben is minden megtalálható. Az érzékeny gyomrú turistáknak a csapvízet erősen kerülni kell, még fogmosásra sem igazán ajánlott. Bár nekünk egyszer volt csak problémánk, de utána soha nem jött elő. Az ételek meglehetősen csípősek, ugyanis mindenhez tesznek az asztalra különböző erősségű csípős paprikából készült szószokat. A turistahelyeken a tisztaság és a higiénia mindenhol szemmel látható. Söprögetnek, szemetet szednek, partokat gereblyéznek.

A turisták közül talán az amerikaiak vannak a legtöbben, olykor hangosak, sokat isznak és meglehetősen el tudják engedni magukat. Utána következnek a franciák, akik úton útfélen mindenhol ott vannak. Majd németek, magyarok, lengyelek, oroszok. Talán a sorrendet így tudnám felállítani.

A biztonság meglehetősen jó a Yucatán félszigeten és Playa del Carmenben is egyaránt. Érezhetően sok a rendőr mindenhol, azonban a rendőrségi ellenőrzések hamar kihozzák az egyszerű turistát a sodrából. Nem árt óvatosnak lenni minden helyzetben.

Az időjárás tekintetében meglehetősen vegyes érzelmeink vannak. A tengerpart mentén szinte óráról órára váltakozik az időjárás. Playa del Carmenben szinte nem telt el úgy nap, hogy ne esett volna 15-30 percet az eső. Hol felhős, szeles, hol kevésbé. Amikor leesett, az idő még párásabb lett. A nap meglehetősen erősen süt, szinte éget, még ha felhők is takarják akkor is könnyen lepirul az ember. Napközben max. 30 C körül, esténként 20 C. A félsziget belsejében volt inkább csak tiszta és izzasztó az idő. Folyamatosan lestük mobilon a felhő és radarképet, de semmit nem ért. A tenger viszont végig egyformán kellemes 25 C. fokos volt. A tengerifű csak az utolsó két szeles időjárás hatására ült ki a partra, de a helyiek reggelente lelkesen kupacokba terelték és ezután elszállították.

A reptérre való transzfert a helyi kényelmes ADO busszal oldottuk meg, melynek  állomása az 5. utcáról nyílik. A Vista Caribe Hoteltól 5 percre a Mcdonaldsal szemben található. A buszok félóránként közlekednek a reptérre. Kb 1 óra a menetidő Playa del Carmenből. Az ára pedig 160 peso / fő. Természetesen itt lehet felszállni a távolsági járatokra is, aki esetleg busszal szeretné a távolabbi helyekre eljutni.

Összességében a félsziget gyönyörű. Nem lehet betelni a rengeteg természeti és kulturális látványosságokkal. A kulturális sokk szinte letaglózza az embert. 2 hét is kevés rá, ha mindent látni szeretne a turista a félszigeten. A déli részeken, Campeche, Palenque, Chetumal vonalat nem jártuk be, pedig arra is lett volna még bőven látnivaló.

Kérdéseket szívesen fogadok!

Mexikói peso, a 20-ason az első mesztic elnök, Benito Juárez làtható

Cozumel

Az egyik napon elterveztük, hogy átmegyünk hajóval a kb 20 km-re lévő Cozumel szigetére. Aznap meglehetősen forgalmas lett délelőtt a sétálóutca, ugyanis "let's color" futóversenyt szerveztek a helyiek, melynek az egyik távja az 5. utcán haladt keresztül.

A színes porkavalkádból kikeveredve elértük a kikötőt, ami a szállásunktól nem messze volt.  Előző nap este körbejártuk a kikötő előtti kis teret az árak után érdeklődve, de jajj annak aki arra felé mer bámészkodni. Minden 2 méteren különféle ajánlatokkal bombázzák a turistát. Célirányosan megindultunk a Barcos Caribe nevezetű hajótársaság irodája felé, mivel ez tűnt a legkedvezőbbnek. ( oda vissza 270 peso/ fő) A hajó meglehetősen kényelmes volt, azonban az indulás pillanatában nem értettük miért osztogatnak a fedélzeten zacskókat. A 20 km-s út kb 45 percig tartott San Miguel kikötőjéig, azonban a hatalmas hullámokkal küszködő hajón többen rosszul lettek. Így már teljesen világossá vált a zacskós téma. :)  

San Miguelbe megérkezve hatalmas tengerjáró hajók közé parkolt be a mi kis járgányunk is. A tervünk pedig az volt, hogy motort bérelve bejárjuk a szigetet. A kikötőben szintén megannyi botcsinálta utazási ügynökök karjaiba terelődik a jámbor turista. Egy mexikó, kissé bicegő ürgéhez mentünk oda, akinél érdeklődtünk motor bérlés ügyben, majd vele elmentünk pár utcányira egy kölcsönzőshöz. A séta során meglehetősen sokat mesélt angolul a szigetről, mely egész Mexikó legbiztonságosabb helyének számít. Sajnos a motort nem tudtunk kibérelni ugyanis, nem hoztuk magunkkal a bankkártyát, amiről zárolnának egy nagyobb összegű letétet. A kísérőnk vakargatni kezdte a fejét és eszébe jutott, hogy van még egy olyan barátja, aki nem kér letétet a járgányokért. Három utcát kutyagoltunk a városban ellenkező irányba én pedig már azon gondolkodtam, hogy ebből sajnos ma már nem lesz semmi, körbejárjuk a várost aztán mehetünk a következő komppal haza. A második próbálkozásunk hála az égnek sikeres volt, ugyan is a tulajdonos 500 peso letétet kért, és a járgányokat egyenként, így megkaptuk 450 peso árért, mely biztosítást is tartalmazott, vagy nem. A papírok kitöltése után, nekilódultunk a szigetnek. Egy pillanatra átfutott a gondolat rajtunk, hogy mi van, ha nem látjuk az ürgét soha és a letétet sem kapjuk vissza , ha jövünk délután vissza, de hála az égnek semmilyen fennakadás nem történt a visszaadás során. 

San Miguel meglehetősen nyugodt, rendezett kisvárosi képét mutatta felénk Playa del Carmenhez képest. Kisebb utcák, sikátorok, színesre meszelt házikók, gyönyörű parkok mindenfelé. Észak  felé indultunk el és azt az utat kerestük mely, keleti irányba átszeli a szigetet. Az első állomásunk a sziget keleti partja volt, melyet fürdés céljából vettünk volna igénybe azonban ez elmaradt a több méter magasra csapó hullámzás miatt. Ember legyen a talpán aki állva tud maradni ezekben a hullámokban. 

A keleti partvonal meglehetősen elhagyatott, ha nem lettek volna méteres hullámok valószínű tovább időztünk volna, így megindultuk a sziget déli része felé. Az utak kiváló minőségűek. Az idő sajnos nagyon elromlott, kétszer is eláztunk és erős szélviharokba keveredtünk, mely olykor még a motort is megbillentette. A hőmérséklet azonban mindig 25 C fok körül mozgott. A sziget déli részén található a Punta Sur Eco Park, mely egy hatalmas, teknős, madár és krokodil rezervátum. A belépő ára 250 peso körül/ fő és több állomáson lehet megcsodálni a mocsárvidéket és a benne rejtőzködő állatokat. 

A sziget déli része felé haladva a hullámzás alább hagyott és a szél sem volt annyira viharos mint északabbra. Próbáltunk egy partot keresni, ahol meg tudtunk volna pihenni azonban a sziget nyugati részén szinte mindenhová csak belépő kifizetése ellenében mehettünk volna le a partra. Elindultunk hát San Miguel felé vissza amikor is észrevettünk egy Corona Beach Bar nevezetű helyet. Leparkoltunk az épület előtt és igyekeztünk le a partra. Fogyasztás ellenében bárki maradhatott. Maradtunk is ugyanis tudtunkon kívül, egy korall szirt közvetlen közelében találtuk magunkat. A sznorkel felszerelésünket felvettük, és lebuktunk a nyugodt víz alá. Leírhatatlan látványban volt részünk. Soha nem jártam még a híres Vörös-tengernél, nem tudom, hogy az milyen lehet, de úgy éreztük magunkat, mint ha egy akváriumban úszkáltunk volna. Megannyi színes, lapos korall, tarkabarka kisebb nagyobb halak látványa megigézett bennünket. Felejthetetlen. 

Kb, másfél órát maradunk, majd indulunk vissza a kikötő felé leadni a járgányokat. Úgy tűnt a sziget nyugati részét özönvíz szerű eső öntötte el, ugyanis hatalmas vízfolyások voltak az utcákon, így minket is nyakig beborított a forgalomban a felverődő esővíz. Fura, hogy 5-10 km-re arrébb mi ebből semmit nem éreztünk. Előtte még megállunk egy Pemex benzinkúton tankolni. A leadás problémamentesen zajlott, és a letétünk is visszakerült hozzánk. A hajóra felszállva még egy két fotót készítettünk a városról és elbúcsúztunk Cozumel szigetétől.

Playa del Carmen

A 6. napunkon Uxmálban felébredve reggelizünk egy jót még a szállásunkon. 130 peso/fő a reggeli ára, mely minden tekintetben megéri, ugyanis büféreggeli és hatalmas a kínálat. Közben a pincérek fel alá járnak és állandóan megkérdezik, hogy minden rendben van e. A kulturális körutunk Uxmáltól elbúcsúzva, ezennel véget ért. Sajnos csak egy éjszakára is, de nagyon jól éreztük magunkat ezen a szálláshelyen. 9 óra felé bepakolunk a járgányunkba és nekirugaszkodunk utolsó állomásunknak, Playa del Carmen felé. Az idő sajnos elromlott, felhős volt és szakadt az eső végig az utolsó 390 km-s út során. Az irányt Merida felé vettük, ahol újból keresztül kellett haladnunk azon a bizonyos körgyűrűn, ahol legalább 3 rendőrségi ellenőrző pont található. Ezúton kétszer lettünk kiszedve a forgalomból. A forgatókönyv hasonló, hova megyünk,  mit csinálunk itt, kutakodás stb. Meridát elhagyva az utolsó ellenőrzésnél a rendőr kicsit megizzasztott bennünket, ugyanis a kutakodás során megtalálta a 3 nappal ezelőtt, kocsiban leejtett fájdalomcsillapító gyógyszert. Mutogatta, felénk kérdezte mi az, mutattuk a dobozát, megértette. A hátitáskámba is nyakig belemászott az amigo és felfedezte a kiborított szódabikarbóna maradványait. Az ujjára tapadt fehér dolgot mutogatta felénk, majd mondtuk, hogy "sodium". Mindenesetre nekem elsőre nem ugrott be, hogy mi is az és azon agyaltam hirtelen nem e az első ellenőrzésnél tett bele a táskámba valamit a rendőr úr. Abban a pillanatban földbe gyökerezett a lábunk, gondoltuk kész vége, a mexikói kriminalisztika áldozataivá váltunk mi is. :)  Miután a nem éppen biztató kinézetű biztosúr, megkóstolta a szódabikarbónát és rájött, hogy nem tiltott dolgot csempészünk, kezet fogtak velünk és jó utat kívánva továbbengedett. Az eset után, hála az égnek nem állított meg bennünket senki Playa del Carmenig és utána sem történt hasonló eset. Minél hamarabb el akartuk érni a célpontunkat ezért nem terveztünk további látogatást semerre már. Kelet felé haladva Cancun felé a fizetős, kiváló minőségű autópályát vettük igénybe, melynek előnye hogy gyorsan lehet közlekedni rajta, nincsenek falvak és fekvőrendőrök, amik lassítanák a forgalmat. Kétszer kellett sztrádadíjat fizetni, egyszer Valladolidnál 120 pesot, másodjára pedig a playa del carmeni kereszteződésnél 160 pesót. Nem mondhatni olcsónak, de minél hamarabb le akartuk már tudni a maradék 300 km-t.

Playa del Carmenbe megérkezve, kissé nehezen találtuk meg a szállásunkat, ahol a maradék 8 pihenőnapunkat töltöttük. Az utcák, amerikai módra számokkal vannak jelölve, keresztutak és sugárutak vannak csak, melyek számunkra logikátlan módon vannak "egyirányosítva" A szállásunk a Vista Caribe Hotel volt (35 Euró/ fő reggelivel), mely rögtön az 5. utca, a fő sétálóutcától 10 méterre helyezkedett el. A tengerpart pedig kb 20 lépésnyire. Meglehetősen kényelmes, tágas szobát kapunk, terasszal konyhával, hűtőszekrénnyel és légkondicionálóval felszerelve. Az egyetlen apróbb hátránya, hogy behallatszik a közeli sétálóutca zaja, valamint az éjszaka fel alá, étteremről étteremről vándorló mariaci zenészek dallamai.  A közelben, pedig minden megtalálható ami szem, szájnak ingere. Éttermek, ajándékboltok hatalmas kínálattal, plázák, McDonald's, masszázs stb. Az ezüstékszer boltok roskadoznak a hatalmas és meglehetősen egyedi mintákkal ellátott ékszerek súlya alatt. 

A kofferjainkat kipakolva megpihenünk egy 15 percre, mikor is csörögni kezdett a szoba telefonja. A recepciós próbálta valamit spanyolul mondani nekünk azonban nem értettem, javasoltam neki az angolt, majd átváltott és hevesen mondta, hogy a rendőrök a szállás melletti kis utcában leparkolt kocsinkat pásztázzák. Lerohantunk az utcára és abban a pillanatban a kocsi rendszáma már le volt csavarozva. :) Ekkor oda lépve a rendőrhöz érdeklődtem, hogy mi a probléma. Kiderült, hogy az utcában tilos a parkolás, kizárólagosan a taxiknak megengedett. Értetlenül álltunk a biztosúr előtt és próbáltam menteni a menthetőt. Elmondtam neki, hogy épp most érkeztünk és a recepciós úr azt mondta kis időre parkolhatunk a hotel előtt. Mutogattam neki a bérlési papírokat és próbáltam neki elmagyarázni, hogy mindjárt kell vigyük vissza a kocsit a bérbeadó cég irodájába, szóval még kb. 1 percig fog ott ácsorogni az autó. Már írta is volta a büntetést, mindeközben összenézett a rendőrtársával és nevetve visszaadták a rendszámtáblánkat és a kezében lévő bünti papírt pedig széttépte. Na így kell ezt csinálni. Még segített is nekünk a rendszám felcsavarozásában. Mi jöhet még ? :) A jármű bérlési ideje a 6. napon lejárt ezért el kellett búcsúzni tőle. A cégnek van irodája Playa del Carmenben is, viszont megtalálni nem volt egyszerű a zsúfolt délutáni forgalomban. A visszaadásnál nem volt semmi probléma, a papírok elintézése után még vissza is szállítottak bennünket a város délebbi részén lévő szállásunkra.

Az 5. utca déli részén, a kikötő mellett gyönyörű park található, ahol minden esete maja show látható valamint egyszer sikerült elkapnunk ezeket a díszes ruhákat viselő,  prehispán (spanyolok előtti korból származó), zenélős, fejjel lefelé pörgős folklóregyüttest. Nagyon szuperül adják elő a műsort, ami valójában egy rituális szertartás, melynek a neve "Danza de los Voladeros" ami magyarra fordítva: voladorok tánca ( volador jelentése repülő), amely eredetileg Veracruz államból származik,. Korábban az eső áldásáért "pörögtek" az őslakosok, azonban manapság már csak egy  turistalátványosság. 2009-ben az UNESCO felvette a szellemi örökségeket tartalmazó listájába. A lényege, hogy egy illető egy furulyán  és egy apró dobon kezd el muzsikálni, majd erre a nótára felmászik mindenki egy 20 m magas rúd tetejére, ahol köteleket kötnek magukra és a furulyazene kíséretében fejjel lefelé pörögve földet érnek. Természetesen hatalmas taps és némi aprópénz a jutalmuk a lenyűgöző előadásért. 

Playa del Carmen tengerpartja meglehetősen hosszú, szinte mindenhol, tiszta, karbantartott, fehér homokos, olykor nyugodt, néha pedig, szeles időben kissé hullámos. Négy, jól elkülöníthető részből áll. Déli irányból felfelé haladva az első a Playacar, melynél hatalmas  hotelok találhatóak és ez mind a forgalmas hajókikötőig tart. Második a kikötő és a 2. kisebb kompkikötőig tart. Tulajdonképpen ez az olykor zsúfolt darab tekinthető a városi strandnak, ahol sok helyi is megtalálható. Mindeközben biztonságosnak mondható, ugyanis feltűnően sok rendőr járkál fel s alá, és a rossz arcú egyéneket (leginkább a helyieket) elküldik a partról. Rátukmálós, karkötős italos parton fel-alá járkáló árussal nem találkoztunk. A harmadik tengerparti rész a kisebb kikötőtől felfelé található, ahol egy két nagyobb hotel, több part menti disco is megtalálható, Első látásra amolyan "kozmopolita" blokk benyomását keltette. A negyedik jól elkülöníthető rész pedig kicsivel északabbra található, amely amolyan elhagyatott tengerpart, ellenben nincs tömeg sem dübörgő zene, így mi is inkább ezen partvonalat részesítettünk előnyben.