A nyaralásunk utolsó napjaihoz közeledve, elhatároztunk, hogy ellátogatunk művelődni a sziget fővárosába, a szálláshelyünktől 20 km -re lévő Heraklionba, Görögország 4. legnagyobb városába, valamint a mellette elhelyezkedő Knossosba a hajdani, ősi Minoszi civilizáció központjába. A város meglehetősen mozgalmas történelemmel rendelkezik. Már az őskortól kezdve lakott terület volt. Itt alakult ki a legősibb feljegyzett, fejlett majd 4000 éves Minoszi kultúra. Ezen időkben játszódnak a híres görög regék, mint Daidalosz és Ikarosz és a félelmetes Minotaurosz legendája. Ki ne emlékezne ezen legendás az ősi történetekre az iskolás éveinkből? A város volt bizánci majd velencei kézen, majd ezután 22 évi török ostrom után, majd 200 évre oszmán birodalom részévé vált és vele együtt egész Kréta. Ebben az időben a népesség az oszmán seregekkel való csatározások miatt jócskán megfogyatkozott. A török uralomnak 1897-ben lett vége, miután a görögök a sokadik fellázadásuk alkalmával sikerrel jártak. Ebben az időben vált a sziget a mai Görögország részévé. Az ezt követő, látszólag nyugodt, 40 évnyi esztendő után a II. Világháborúban résztvevő német katonák szállták meg és bobázták szét a várost, ami miatt számtalan mecset és templom is kárba veszett.
A buszmegálló a szállásunktól 100 méterre volt, menetrend nem nagyon volt, csak ki kellett állni és figyelni mikor érkezik a zöld helyi járat. kb. 15 perc elteltével megérkezik, mi pedig felszállunk. Az út ára 2,8 Euróba került /fő a város központjába. Innen pedig még 2,5 Euróba került a további járat a város mellett lévő Knossosi palota romjaihoz. A klimatizált buszról leszállva, nagy hőség fogadott mi pedig elindultunk a bejárathoz. Kisebb sorában állás következett. A belépő az ásatás területére 15/ euró / fő. Lehetőség van 16 euró /fő árért is jegyet venni, ennek az az előnye, hogy be lehet menni vele a gazdag, ősi görög relikviákkal és freskókkal rendelkező Heraklioni Régészeti Múzeumba is. A méltán híres hajdani Knossosi palota Minosz király idejében (i.e 2000 körül) élte virágkorát, ma már csak hajdan falak alapjait, valamint rekonstruált minoszi, vörös oszlopokat lehet felfedezni. A kisebb termekben a híres Mínoszi nők és a Bikaugratás freskóinak másolatát is meglehet csodálni. Az eredeti képeket mind a város múzeumában őrzik. A minoszi kultúra fejlődéséről és hanyatlásáról számtalan forrás található a világhálón. Aki valóban szeretne belemélyedni, javaslom tegye meg, roppant érdekes.
A palota területe egy kényelmes 45 perces sétával körbejárható. Mi ezután ismét buszra ültünk és visszamentünk a városközpontba. Itt a buszról leszállva az óváros felé, a híres Morosini oroszlános szökőkút felé vettük az irányt. Megcsodáljuk, a méltán híres velencei loggát, mely a velencei időkben a követek fogadására használtak, manapság a városháza működik benne.
Innen a kikötő felé vesszük az irányt, hogy megmásszuk a város leghíresebb látványosságát az épségben maradt Rocca del Mare erődöt. Az erődbe 2 euróért lehet bemenni. A belsejében ősi amfórákat valamint ágyúcsöveket lehet megcsodálni. A tetejéről viszont idilli kilátás nyílik a tengerre és az erőd mögötti hajókikötőre, valamint a hajdani, velencei rakodócsarnokokra.
Az erődtől már kényelmes sétával, hamar elérhető a buszpályaudvar, ahonnan a járatok indulnak a keleti és a nyugati irányába. A buszok meglehetősen tiszták, olcsók és jól szervezett módon közlekednek. Ha több szabadidővel rendelkeztünk volna, bátran elbuszoztam volna Heraklionból Rethymnoba vagy akár a messzebb lévő, hajdani fővárosba, Chaniaba is. Késő délutáni órákban, kitikkadva a buszról leszállva kutyagoltunk vissza szálláshelyünkre, már majdnem meg is érkeztünk volna azonban a szomszéd boltos néni ismét lecsapott ránk, megígértük hogy megnézzük a boltját így hát befáradtunk a "szerájba". A kisbolt átlagos élelmiszerbolt, egy két krétai termékkel felszerelve. Olajat vettünk és mézédes fehér szőlőt. A néni nem győzött kezet fogni velünk egyfolytában. Nagyon mókás volt. :)
Az est folyamán a faluban vacsoráztunk egy Milos nevű autentikus, családi tavernában. Nagyon finom volt minden, előétel és apróbb kedvesség is járt a végén hozzá, mint pl. raki és dinnye. Bátran ajánlom bárkinek, aki Gouvesben tartózkodik, nem lesz csalódás a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése