Uxmal és a "la Ruta Pucc"

Az 5. napunkon Uxmálba autóztunk el, mely Chichen Itzától hozzávetőlegesen 200 km-re, délnyugatra található. Az út meglehetősen hosszúnak bizonyult, majd 3 órán át megállás nélkül haladtunk. Az út Meridán keresztül vezetett. A város körgyűrűjén kellett haladnunk déli irányba mikor is egy híd alá érkezve az ott állomásozó helyi rendőrség tagjai félreállítottak bennünket. Érdeklődtek, hogy hova megyünk és hogy beszélünk e spanyolul. A kérdésre a rendőr képébe vágtam a térképet és angolul mondtam nekik hova tartunk és hogy melyik irányt kell kövessük. Nem igazán válaszolt, továbbra is az érdekelte őket beszélünk e spanyolul. Erre a válaszunk csak annyi volt, hogy "no, ungéria, aleman." Hevesen bólogattak és szó nélkül átvizsgálták az autót, a csomagokba, pénztárcáinkba beletúrtak és kérdéseket tettek fel, hogy van e valamilyen tiltott dolog nálunk. Miután a rendőr semmit nem talált és megnyugodott, hogy nem vagyunk sem bűnözők, sem csempészek így megmondták a helyes utat és jó utat kívánva tovább engedtek. Meglehetősen fel tud menni az ember vérmérséklete egy ilyen gépfegyveres ellenőrzés után. A megfigyelések alapján szinte csak a turistának kinéző egyéneket szedték ki a forgalomból. A bérautók  szinte elől hátul fel vannak matricázva így egyből észre veszik ki a külföldi és ki nem az. Egy hatalmas színjáték amúgy az egész. Miután lenyugodtunk, nekivágtunk az utolsó 70 km-nek Uxmál irányába. A célponthoz megérkezve a táj kicsivel dimbes-dombosabbnak tűnt az eddig látottaknál és feltűnt, hogy több a  kukoricával és agave kaktuszokkal beültetett mezőgazdasági terület. 

Az uxmali (spanyolul ejtve: usmál ) szállásunk, Hecienda Uxmal,48 Euró/ fő / éj, ellátás nélkül, (a svédasztalos reggeli 130 peso/ fő)  pár lépésre terült el az ott található romvárostól.  A hatalmas területen elhelyezkedő hecienda stílusú, saját kertészettel rendelkező szállodában egy óriási szobát kaptunk. Az árkádok alatt megpihenve úgy éreztük magunkat, mintha egy mexikói szappanopera vidéki jelenetébe csöppentünk volna. A környék zajongott a madárcsicsergésektől.

Sajnos csak délután 14 órától lehetett a szobáinkat elfoglalni ezért a csomagokat lepakoltuk és nekivágtunk Uxmál romvárosának felfedezéséhez. A maja puuc kifejezés nem kizárólagosan a Yucatán déli és középső részén, valamint az északkeleti Campechében elterülő "dombvidékre" utal, hanem az itt virágzott késő klasszikus kori városokra és az építészeti stílusára is. Isz. után 200 és 1000 között több mint 100 település virágzott e kis területen. Mivel kevés cenote és víznyelő található errefelé, a terület csak azután lett alkalmas a letelepedésre, hogy az észak felé vándorló népek feltaláták a chultunt, vagyis a víztartályt, melyben vizet tároltak a szárazabb hónapokra. Később megalkották a hidraulikus rendszerrel működő vízvezetéket is. A klasszikus mezoamerikai "szokás" szerint a nagy városi központokat a civilizáció tetőpontjának elérését követően elhagyták. Hasonló kép mint Chichen Itzában. Az ennek okát vizsgáló elméletek között szerepel a már említett túlnépesedés, az erőforrások  kimerítése, a növekvő háborúskodás, a valódi okot azonban továbbra is rejtély övezi. A puuc stílus a maja világ legharmonikusabb és legarányosabb építészeti stílusai közé tartozik. Jellegzetessége a kőmozaikos homlokzatok, a lemezes kőművesmunka, a kis domborműves oszlopok, valamint a kampós orrú Chac uralkodó ábrázolásai a homlokzatokon és az épületek sarkán. 

A belépő ára 200 peso körül. (Az esti fényshow + 86 peso) Uxmált kevesebb turista látogatja a Cancuntól való nagy távolság miatt, ennek köszönhetően a park területe szinte teljesen kihalt, tömegturizmustól mentes, ellenben gondozott park képét mutatta. 

a varázsló piramisa

A hőség rekkenő és napot egy szál felhő sem takarja el. Meglehetősen rövidre fogjuk a látogatást, mivel a köveken sütkérező iguánákon kívül nem sok mindenki élvezi a hőséget. A romváros területén ugyanúgy megtalálhatóak azok az építmények, melyek Chichen Itzában is, azonban feltűnő a sok homlokzati kőfaragás, valamint a számomra mindig is "görög minta" ként ismert négyzetes csigavonalas alakzat.

Chac uralkodó

A park meglátogatása után elfoglaltuk a szállásunkat és hűsítőként a szálloda medencéjét vettük igénybe. 1-2 órás pihenő után meglátogattuk a szállásunk közvetlen közelében lévő csokoládé múzeumot. 

A belépő ára 120 peso, mely során megmutatják hogy készült hajdanán a maják kedvenc itala, a csokoládés chilis ital, valamint a tequila. Továbbiakban pókmajmokat lehet megtekinteni, egy maja szertartást, valamint 2 fogságban tartott jaguárt. A park területe, megannyi növénnyel és orchideával van beültetve. Útközben kisebb, nagyobb maja házikókba lehet bekukucskálni és betekintést nyerni, hogyan is éltek, főztek, temetkeztek az ősi maják. Az utolsó pavilonban pedig a kakaó útját és kultuszát mutatják be egészen a spanyol hódítás korától napjainkig. Az egyik kis kunyhóban a maja kakaóital kóstolásra is lehetőség nyílik, ahol a helyiek lelkesen magyarázzák az összetevőket. Kb. negyed órát beszélgetünk az egyik fiatal lánnyal, aki a maják számára szent, kakaó italt készítette el nekünk. Minden felmerülő kérdésünket precíz angolsággal megválaszolt, nagyon barátságos benyomást keltett. Búcsúzóul pár 10 pesot adtunk részükre a kedvességükért.

agave kaktusz

papaja

A néprajzi múzeum meglátogatása után elautóztunk még a 20 km-re lévő Kabáhig, mely szintén a Puuc útvonal részéhez tartozik. Az itteni park meglehetősen apróbb Uxmal méreteihez képest, azonban az épületek homlokzatai szintén az uxmáli épületek faragott mintáit ábrázolta.  Sajnos estefelé 18 órakor már zárva volt ezért csak egy rövidebb megállóra ejtettük útba. A dimbes-dombos , hullámvasút szerű odaút során 1-2 apróbb településen keresztül haladtunk és csak kis időre is, de betekintést nyerhettünk a helyiek délutáni életébe. Az emberek apróbb házakban erkélyein ücsörögve várták a sötétedést. Az egyik asszony kihajtott az útra elénk egy hatalmas fekete sertést. Meglehetősen vicces látvány volt. Azonban minden jel arra utalt, hogy a helyik a tőlünk szokatlan módon, meglehetősen szerény környezetben tengetik mindennapjaikat. 50 km -s körzetben gyakorlatilag nincs benzinkút sem bolt, ahol vásárolni lehetne. Amennyiben valaki ide tart, mindenképp érdemes Merida környékén némi élelemből és ivóvízből feltankolni. 

Este 19 órára igyekeztünk vissza Uxmálba ugyanis itt is esti fény és hangjátékkal varázsolják el az idelátogató turistákat. Sajnos itt fizetni kell az esti showra, aminek nem örülünk, de mivel készültünk rá így kifizetjük a + 80 pesot. Az itteni fényjáték valamivel hosszabb ideig tartott mint az chichen itzai, viszont csak az épületek megvilágítási váltakoztak. Kevésbé volt interaktív és semmilyen animációt nem vetítettek. Spanyolul mesélték el a maja kultúrát röviden, valamint Uxmal történetét. Más volt mint Chichen Itzában azonban az épületek elhelyezkedése, valamint a különleges hangjáték miatt valahogy még is érdekessé tették az előadást. A sötétben folyamatosan az eget kémleltem és a fényesen ragyogó csillagokat próbáltam beazonosítani. 45 perc elteltével itt is átszellemülten hagytuk el a helyszínt, de nem hagyott akkora mély nyomot bennünk mint Chichen Itzában. Ez máshogy volt szép. :) 

Kukulkán  kígyóisten