Cozumel

Az egyik napon elterveztük, hogy átmegyünk hajóval a kb 20 km-re lévő Cozumel szigetére. Aznap meglehetősen forgalmas lett délelőtt a sétálóutca, ugyanis "let's color" futóversenyt szerveztek a helyiek, melynek az egyik távja az 5. utcán haladt keresztül.

A színes porkavalkádból kikeveredve elértük a kikötőt, ami a szállásunktól nem messze volt.  Előző nap este körbejártuk a kikötő előtti kis teret az árak után érdeklődve, de jajj annak aki arra felé mer bámészkodni. Minden 2 méteren különféle ajánlatokkal bombázzák a turistát. Célirányosan megindultunk a Barcos Caribe nevezetű hajótársaság irodája felé, mivel ez tűnt a legkedvezőbbnek. ( oda vissza 270 peso/ fő) A hajó meglehetősen kényelmes volt, azonban az indulás pillanatában nem értettük miért osztogatnak a fedélzeten zacskókat. A 20 km-s út kb 45 percig tartott San Miguel kikötőjéig, azonban a hatalmas hullámokkal küszködő hajón többen rosszul lettek. Így már teljesen világossá vált a zacskós téma. :)  

San Miguelbe megérkezve hatalmas tengerjáró hajók közé parkolt be a mi kis járgányunk is. A tervünk pedig az volt, hogy motort bérelve bejárjuk a szigetet. A kikötőben szintén megannyi botcsinálta utazási ügynökök karjaiba terelődik a jámbor turista. Egy mexikó, kissé bicegő ürgéhez mentünk oda, akinél érdeklődtünk motor bérlés ügyben, majd vele elmentünk pár utcányira egy kölcsönzőshöz. A séta során meglehetősen sokat mesélt angolul a szigetről, mely egész Mexikó legbiztonságosabb helyének számít. Sajnos a motort nem tudtunk kibérelni ugyanis, nem hoztuk magunkkal a bankkártyát, amiről zárolnának egy nagyobb összegű letétet. A kísérőnk vakargatni kezdte a fejét és eszébe jutott, hogy van még egy olyan barátja, aki nem kér letétet a járgányokért. Három utcát kutyagoltunk a városban ellenkező irányba én pedig már azon gondolkodtam, hogy ebből sajnos ma már nem lesz semmi, körbejárjuk a várost aztán mehetünk a következő komppal haza. A második próbálkozásunk hála az égnek sikeres volt, ugyan is a tulajdonos 500 peso letétet kért, és a járgányokat egyenként, így megkaptuk 450 peso árért, mely biztosítást is tartalmazott, vagy nem. A papírok kitöltése után, nekilódultunk a szigetnek. Egy pillanatra átfutott a gondolat rajtunk, hogy mi van, ha nem látjuk az ürgét soha és a letétet sem kapjuk vissza , ha jövünk délután vissza, de hála az égnek semmilyen fennakadás nem történt a visszaadás során. 

San Miguel meglehetősen nyugodt, rendezett kisvárosi képét mutatta felénk Playa del Carmenhez képest. Kisebb utcák, sikátorok, színesre meszelt házikók, gyönyörű parkok mindenfelé. Észak  felé indultunk el és azt az utat kerestük mely, keleti irányba átszeli a szigetet. Az első állomásunk a sziget keleti partja volt, melyet fürdés céljából vettünk volna igénybe azonban ez elmaradt a több méter magasra csapó hullámzás miatt. Ember legyen a talpán aki állva tud maradni ezekben a hullámokban. 

A keleti partvonal meglehetősen elhagyatott, ha nem lettek volna méteres hullámok valószínű tovább időztünk volna, így megindultuk a sziget déli része felé. Az utak kiváló minőségűek. Az idő sajnos nagyon elromlott, kétszer is eláztunk és erős szélviharokba keveredtünk, mely olykor még a motort is megbillentette. A hőmérséklet azonban mindig 25 C fok körül mozgott. A sziget déli részén található a Punta Sur Eco Park, mely egy hatalmas, teknős, madár és krokodil rezervátum. A belépő ára 250 peso körül/ fő és több állomáson lehet megcsodálni a mocsárvidéket és a benne rejtőzködő állatokat. 

A sziget déli része felé haladva a hullámzás alább hagyott és a szél sem volt annyira viharos mint északabbra. Próbáltunk egy partot keresni, ahol meg tudtunk volna pihenni azonban a sziget nyugati részén szinte mindenhová csak belépő kifizetése ellenében mehettünk volna le a partra. Elindultunk hát San Miguel felé vissza amikor is észrevettünk egy Corona Beach Bar nevezetű helyet. Leparkoltunk az épület előtt és igyekeztünk le a partra. Fogyasztás ellenében bárki maradhatott. Maradtunk is ugyanis tudtunkon kívül, egy korall szirt közvetlen közelében találtuk magunkat. A sznorkel felszerelésünket felvettük, és lebuktunk a nyugodt víz alá. Leírhatatlan látványban volt részünk. Soha nem jártam még a híres Vörös-tengernél, nem tudom, hogy az milyen lehet, de úgy éreztük magunkat, mint ha egy akváriumban úszkáltunk volna. Megannyi színes, lapos korall, tarkabarka kisebb nagyobb halak látványa megigézett bennünket. Felejthetetlen. 

Kb, másfél órát maradunk, majd indulunk vissza a kikötő felé leadni a járgányokat. Úgy tűnt a sziget nyugati részét özönvíz szerű eső öntötte el, ugyanis hatalmas vízfolyások voltak az utcákon, így minket is nyakig beborított a forgalomban a felverődő esővíz. Fura, hogy 5-10 km-re arrébb mi ebből semmit nem éreztünk. Előtte még megállunk egy Pemex benzinkúton tankolni. A leadás problémamentesen zajlott, és a letétünk is visszakerült hozzánk. A hajóra felszállva még egy két fotót készítettünk a városról és elbúcsúztunk Cozumel szigetétől.