Coba

A harmadik napunkon Coba felé, a félsziget belseje felé vettük az irányt. Közel 45 perces autózás szükséges Cobáig (45 km Tulumtól nyugatra). Az út meglehetősen jó minőségű volt és ami nagyon tetszett, hogy semmi forgalom nem volt, sem odafelé sem visszafelé. Útközben apró falvakon haladtunk át, fekvőrendőrök rengetegében. Jobbra balra nézelődve a helyiek élték a mindennapjaikat romos házaikban. Kóborló kutyusokra nagyon kell figyelni, sokan vannak. Árusok árulják a portékáikat, némelyik szalad az autó után is, amennyiben kiszúrja magának a turistát. Természetesen ilyenkor ajánlatos nem megállni. 

A 210 km2 -es régészeti lelőhely a félsziget talán a legnagyobb és a legősibb városát rejti. Az ott felfedezett épületek mindössze 5%-t restaurálták. A maradékot sűrű dzsungel, lápvidék megannyi titok és rejtély borítja. A bejáratnál tettük le a járművet, melyért 50 pesot ismét legombolnak rólunk és még ugyanennyit kell fizetni a belépőre is. Az idő tikkasztóan meleg volt és párás. Itt a szél nem fúj úgy mint a partokon és a sűrű növényzetben megreked a hőség.

A látnivalók egymástól távolabb helyezkednek el, ezért lehetőség van bicikli bérlésére 100 peso körüli összegért, illetve 3 kerekű triciklis taxist is fel lehet fogadni. Ennek a költségét sajnos nem tudom, mert gyalog vágtunk neki a romoknak. Az itt tartózkodás alatt meglehetősen misztikus benyomást keltett a park teljes területe. Ismeretlen állat és madárhangok szűrődtek keresztül a sűrű, liánokkal beszőtt dzsungelben. Méteres nagyságúra épített méhkaptárok tapadtak a fák törzseihez.  

Természetesen itt a fő látványosság a 120 lépcsőfokból álló Nohuch Mul fenséges piramisa, mely a legtávolabb helyezkedik el a bejárattól. A híres maja labdajátéktér a kis piramisok és a templomok maradványai az alig megtisztított kis ösvények mellett bújnak meg. Számos díszes sztélé, királyokat és királynőket ábrázoló életnagyságú faragványok, valamint hosszas hieroglifával írt szövegek bújnak meg a sűrű növényzetben. Ajánlatos megfelelő mennyiségű vizet és térképet magunkhoz venni.

A piramis megmászásához meglehetősen jó kondíció szükséges, ugyanis a felfelé még fel fel megy az ember, de lefelé igencsak koncentrálni kell ki hova lép. :) Ez az egyetlen piramis a Yucatán félszigeten, amelyre még a turisták felküzdhetik magukat. A többi romváros területén ezen magatartási forma szigorúan tilos manapság már. A gyalogos túra végén a kijárat felé vettük az irányt, ahol végignéztük az árusok portékáit. Árakat kérdeztük, de irreálisan magas összegeket mondtak mindenre. Sajnos Mexikóban a szupermarketeken kívül kevés helyen találkozik fix árral az ember. Még a kulturális látványosságok belépői is különböznek. A helyiknek természetesen kevesebbet kell kifizetni mindezért, mint a külföldi turistáknak. A parkolóhoz igyekezve megcsodáltuk még az ott elterülő mocsaras tavat, hát ha látunk benne krokodilt, de valószínű ők is el bújtak a tikkasztó hőség elől.