Mexikó, utazás, érkezés, első nap

Február végén Mexikóban jártunk. Az utazás szervezése már a tavalyi év elején elkezdődött, ugyanis az AirFrance légitársaság valamilyen oknál fogva szinte féláron árulta 10 hónapra előre a jegyeit párizsi átszállással Cancunba heti 4 szeri járatindítással. A Condor, Air Berlin ezen ár kétszereséért repül közvetlen ugyanide a téli szezonban heti egy alkalommal. Nem volt mit tenni, dönteni kellett, lefoglaltuk. (Még, ha ennyi összegért a raktérben kell utazni, akkor is)  A kora reggeli müncheni járattal indultunk, a hideg időre való tekintettel, felszállás előtt még a kicsi gép szárnyait jégtelenítették, hogy a felszállásnál a jegesedés ne jelentsen problémát. A fedélzeten kávé, tea, üdítők és egy croissant volt a  felszolgált reggeli. Közel egy órás repülés után a sűrű felhők alá ereszkedtünk és a ködös időben halványán ugyan, de a kanyargó Szajna folyót valamint az Eiffel tornyot sikeresen beazonosítottuk. A Charles de Gaulle reptér első látásra hihetetlen nagynak bizonyult. 2-3 szor nagyobb mint a müncheni, valamivel tágasabb terek, de annál búskomorabb betonépítményekre hasonlítottak inkább. Megannyi terminál, terminál hátán, azonban az információs táblákat alaposan böngésző turista nem fog eltévedni. A 2-s terminál egyik végéből kellett átgyalogolnunk, ugyanezen épület másik végébe ami nem egészen 1 órába tellett. Közben még volt egy útlevél ellenőrzés is. Nagyjából 3 és fél óránk volt a következő járat indulásáig. Az idő hamar eltelt, mindeközben megállapítottuk, hogy a francia nyelv valami irtózatosan csúnya nyelv és ahogy az emberek affektálnak hozzá..., de a franciákra majd még később kitérek. Rajtunk kívül nem sok náció várt a beszállásra, egy két német beszédet kaptunk el, olaszt és az arcok alapján talán egy két mexikói várakozhatott a beszállásra. Szerencsére a gép végében foglaltunk helyet, ahol egy két hely üresen maradt mellettünk. Sajnos kellett is a hely a nagy gépen, ugyanis a menetidő Cancunig 11 órát vett igénybe, ami egy örökkévalóságnak tűnt. A fedélzeten a kiszolgálás korrekt volt, 2 szeri étkezés, korlátlan italok, minden mennyiségben és ami nagyon tetszett, hogy a gép hátulja gyakorlatilag önkiszolgáló büféként üzemelt, annyiszor ment oda az ember amennyiszer akart, snacktől kezdve az alkoholos italokig  minden rendelkezésre állt. A légi utaskísérők az átlagnál idősebbek voltak, azonban vidámak és többször ejtettek el egy egy mosolyt. (A visszaútra ez már igazán volt érvényes)

Az óránkat szemlélve európai idő szerint már este fél 11 lehetett amikor  megérkezett a repülő Kuba légterébe, majd innen még egy 30 perc elteltével ereszkedni kezdett a gép. A helyi idő  itt még csak 17 óra volt délután és világos. Kb 18 órakor érkeztünk meg  Cancun repterére. A kiszállás gördülékenyen ment, az ellenőrzésnél 2 különböző nyomtatványt kellett kitölteni, egyik a vám papír, másik pedig az országba való belépést igazoló dokumentum, melyet már a gépen is kiosztottak a stewardessek. A bőröndök kb 5 perc várakozás után meg is kerültek és kijárat felé vettük az irányt. Hála a jó égnek nekünk nem kellett kipakolni a bőröndöt a plusz ellenőrzés miatt. Kifelé igyekezve láttuk, hogy sajnos voltak akiknek a kofferjait szinte darabokra szedték a biztonságiak és vámos biztosurak tiltott dolgok után kutatva.

A kijáratnál az America  Carrental táblát kellett figyeljük, nehezen találtunk rá az illetékesre, ugyanis az egész kijárat olyan volt mint valami börze. 10 perc várakozás után végül feltűnt az amigo, üdvözölt minket és még 10 perc várakozás után elindultunk busszal a kölcsönző irodájába ami a reptértől  egy negyed órás autó útra volt. Az ügyintéző, hölgy itt szembesített minket azzal, hogy a lefoglalt VW Golf helyett egy Hunday I10-s járművet kapunk, mivel ez tök ugyanaz a kategória. Na nem igazán, de este 20 órakor korom sötétben, totál fáradtan nem volt mit tenni, el kellett fogadni a járművet. A papírok elintézése után egy újabb amigo jelent meg és ordítozott, hogy "inszpekcion", ami annyit jelentett, hogy a vak sötétben, elemlámpával körbejártuk a kocsit és felírtuk a sérüléseket. Hát volt mit. Kicsit volt csak ütött kopott jármű, sebaj jó lesz, gyorsan bepakoltuk a bőröndöket elindultunk hát, azonban észre vettük menet közben, hogy a jármű erősen jobbra húz, de olyannyira hogy majdnem az árokban kötöttünk ki. Így azért mégsem lesz minden rendben, mert 1500 km van betervezve a 6 napos bérlési időben. A biztonságunk érdekében 20 méter után visszafordultunk és elkaptuk az amigo grabancát, hogy ez így nem lesz biztonságos. 5 perc intézkedés után kaptunk egy másik autót, amelyen újból végig kellett pásztázni a sérüléseket. Felírni mindent aprólékosan stb. Körülbelül ugyanannyi sérülés volt rajta mint az eredeti autón, tehát csak a régi papírt kellett volna oda adni, mint sem újabb jegyzőkönyvet felvenni. Mindeközben ránk esteledett és korom sötétben, totál fáradtan vágtunk neki az első állomásunknak, mely Cancuntól 120 km-re lévő Tulum volt. Az autóutak aránylag jó minőségűek voltak, viszont a sok indokolatlan fekvőrendőr, hamar kikészítette az embert. Mennyire vicces is lenne, ha az M1-s autópályán minden 20 km megtétele után 20-30 cm magas fekvőrendőrökön kellene átkecmeregni. Útközben több autót láttunk az út szélén vesztegelve kiesett kerékkel bajlódva, valószínű nem vették észre kellő időben a buckákat és kiszakadt a kerekük. Elképesztő. Néhol jelezve van hogy bucka (Topes névre hallgat, én elneveztem topáznak) következik, valahol egyáltalán nincs információ. Nagyobb falvakon városokon keresztülhaladva több helyen láttunk rendőröket, vagány amerikai mustang autókkal és terepjárókkal. Némely autón gépfegyveresek is voltak. Ennél már csak az volt rémisztőbb, mikor ezek a járművek villogva jobbról, balról előzgettek bennünket. Merült fel a gondolat bennünk, hogy vajon kik és mik elől és kiket kell ennyire védeni? Tulumig hála az égnek egyszer álltunk meg egy Pemex benzinkútnál, valami italt venni, ami abból állt, hogy a kocsiban egy személy bent maradt, központi zár lenyomva és valaki berohant, majd az aprót ott hagyva gyorsan vissza a kocsiba. :) Vicces volt, de elsőre milyen reakciója legyen is az embernek egy ilyen országban? Utólag rájöttünk, hogy azért ez a félelem enyhe túlzás volt. Playa del Carment elhagyva már szinte alig volt forgalom. Imádkoztunk, hogy a kicsi kocsi elérje a célt és ne történjen semmi affér. Tulumba beérve szállásunkat a sötétben nehezen találtuk meg, nem volt mit tenni segítséget kellett kérni egy rendőrtől. Tökéletes angolsággal útba igazított és jó utat kívánt. A hotel zóna mentén sétáló emberkéket láttunk, hosszú nadrágban, pulóverben. Valamilyen oknál fogva aznap nagyon lehűlhetett a levegő, vagy egy elvonuló hidegfront okozhatta mindezt. 

A tulumi szállásunk a Zazil Kin Hotel & Cabanas volt, www.hotelstulum.com/zazilkin  mely szinte a legolcsóbb volt a környéken (20 Euró/ fő árért egy  tenyérnyi nagyságú lakattal zárható szalmakunyhót kaptunk a sötét, barátságtalan dzsungelben) elsőre a korom sötétben minden jel erre utalt. A wc, fürdő közös volt, mely a kunyhótól 100 m távolságra volt. Takarót sajnos nem kaptunk és mivel nem volt már melegvíz sem a zuhanyzásnál, így nyakig beöltözve kellett nyugovóra térnünk. Az éjszaka a süvítő szél és a hideg valamint a fáradság miatt szinte semmit nem alszunk. Ramaty egy érkezés.