Chichén Itza

A mai nap elhagyjuk tulumi szállásunkat és nekivágunk a 180 km-re lévő Chichen Itzába, mely már Yucatán nevezetű államban helyezkedik el.  Az odavezető út problémamentesen zajlott. A fizetős autópálya helyett az apróbb, meglehetősen szerény falvakon áthaladó közutat valasztottuk. Útközben keresztülhaladtunk Valladolid városán, mely színes kolonális (spanyol gyarmati) stílusú házairól vált híressé. Valladolid a félsziget második legnagyobb városa, mégis kisvárosi hangulatot áraszt. 1847-ben e gyarmati kor mezőgazdasági település a kasztok háborújának helyszíne lett. Az elnyomott maják fellázadtak a spanyolok ellen. Sajnos mint minden más maja felkelésnél itt is a helyi őslakosság húzta a rövidebbet. Rengeteg embert mészároltak le a spanyolok az egész Mexikó területén a kolonizáció és a "békés-keresztény" hittérítés jegyében.  

Chichen Itzában már várt bennünket az előre lefoglalt szállásunk a Villa Arquelogica, (35 EUR/ fő/ éj ellátás nélkül), mely a maja romváros hátsó bejáratától 500 m-re helyezkedett el. Négyzet alapterületű, hecienda stílusban épített házikó lett átalakítva szállodává, mely leginkább az itt átutazó turistáknak nyújt szolgáltatást 1-2 éjszaka erejéig. A személyzet szinte mind, helyi maja emberek leszármazottjai és a hölgyek meglehetősen díszes, hímzett ruhákban járkálnak fel s alá.  

A szállás 1 éjszakára tökéletes volt. Hihetetlen mennyire meg tud örülni az ember egy saját fürdőszobának és az illemhelyiségnek, miután ezt Tulumban nélkülözni kellett. 

Cuccainkat letéve nekivágtunk a közelben lévő, leglátogatottabb maja-tolték turistalátványosságnak, Chichen Itza fenomenális építményeinek felfedezéseihez. A belépő 232 peso, mely tartalmazza a turistákra vonatkozó adót is valamint az esti fényshowra való belépést, mely minden este 19 és 21 órakor kezdődik a téli időszakban. A hőség délelőtt 10 óra magasságában rekkenő. A park bejáratnál túravezetők kínálkoznak, megannyi nyelven eladni szolgáltatásaikat. Valamilyen oknál fogva kiszúrják mindig, hogy aleman (német) túra vezető épp jó lenne nekünk. Nem lett volna rossz valóban, de saját anyanyelven könyvekből jobban és kényelmesebben lehet informálódni.  Az első nagy látványossághoz vezető földes úton megannyi helyi lakos kezdi kipakolni a portékáikat. Lepedők, tányérok, maszkok, képek, hűtőmágnesek tömkelege. Mindent kapni, bármerre indul el az ember a park területén. Mindenhol kipakolós árusok kajabálnak a turisták után. "One dollar, one dollar" erre persze, hogy a turista megáll nézelődni, mindezek után az árus közli, hogy a kiválasztott tárgy árát tulajdonképpen, maja dollárban kell érteni, és a maja dollár valamint a peso között az alább az árfolyam. Az egyik árus minket is belerángat az üzletbe, már adtam is volna az 1 dollárt, amikor ért hogy azért az nem így van. Sebaj, 2 nagyobb szuvenírt vásároltunk 300 pesoért, de még így olcsóbban mint pl. Cobában. Ravasz egy fickók ezek. :)) 

Miután kikeveregtünk a kanyargós, fákkal benőtt ösvényen elénk is tárult a leghíresebb maja építmény, a tollas kígyóistenről elnevezett, nagy Kukulkán piramis. 

Tátott szájjal jártuk körbe a piramist. Nem lehet betelni a látványával. Itt található Mezoamerika legnagyobb labdajátéktere is, mely területén játszotta le a játszmát az uralkodó és behódoltjai. A játék lényege, hogy a földtől egy 7 méter magasságban lévő lyukon kellett át ügyeskedni egy medicinlabda méretű és súlyú labdát.  A vesztesre általában mindig halál várt, aki a közeli áldozati víznyelőbe lett belökve. A romok közötti ösvényeken haladva egy kisebb magyar csoportba is belebotlunk. 30 másodpercig hallgattuk ameddig elhaladtunk mellettük, látszólag elég monotonnak tűnt a vezetés és a közönség sem látszott túl lelkesnek.

a híres labdajátéktér

és a labda "kapuja"

az áldozati víznyelő 

Chichen Itza isz. után 445 -1200- ig élte fénykorát. 1200 után a lakosok nyomtalanul eltüntetek. (a spanyolok csak 1500 után érkeztek) A tudósok a mai napig nem tudnak egyértelmű választ adni miért is tűntek el, oly hirtelen az őslakosok a területről. Többféle elmélet létezik, de minden bizonnyal túlnépesedtek és elérték egy fejlettségi szintet, mely viszály formájában csapódott le. Felfoghatatlan, hogy a maják 1500 évekkel ezelőtt, hogyan tudták megművelni ennyire kifinomult módon a köveket és mindezekből matematikai pontossággal piramisokat építeni. A maják kiválóan művelték a matematika és a csillagászat tudományát. Ismerték a bolygókat és az égitesteket, valamint tisztában voltak azzal, hogy a Föld kerek és nem lapos. Európában ebben az időben halál járt annak, aki kereknek merte nevezni a Földet. Ha mindez nem volna elég a látványos Kukulkán piramist olyannyira pontosan húzták fel, hogy minden évben amikor a tavaszi és a téli napéjegyenlőség bekövetkezik, a piramis szélén egy árnyék csík jelenik meg a tetejétől egészen az aljzatig, mely a kígyóistent ábrázolja. Misztikus és egyben hátborzongató. Honnan ez a magas fokú tudomány? A park körbejárása közben folyamatosan az Istenek szekerei c. dokumentumfilm pörgött le a szemünk előtt, mely film az ősi civilizációk és a földönkívüliek kapcsolatát bizonygatja. Az elmélet fő zászlóvivője Erich von Däniken svájci tudós, akinek a vesszőparipája az, hogy minden korábbi ősi civilizáció, köztük a maják is kapcsolatban álltak a földönkívüliekkel, akik tudást és megannyi információt adtak át az őslakosoknak. Korábban kevésbé adtam ezen elméletekre, azonban a hely szelleme és a látottak folyamatosan arról próbálják az embert meggyőzni, hogy ez mind valóban így lehetett.

A területet 2-3 óra alatt kényelmesen be lehet járni, mi is így tettünk, majd 13 óra felé egy apróbb pihenést iktattunk be, majd ezután felkerekedtünk, hogy meglátogassuk az 5 km-re lévő Cenote Segrado-t vagy is a Smaragd Cenotét.

A Yucatán félsziget szinte egy hatalmas, lapos, buja dzusngellel beborított mészkődarab. Kevésbé alkalmas a föld mezőgazdasági megművelésre. Szinte majdnem mindenhol megtalálhatóak a cenoték, melyek földalatti tavak, némelyek nyitottak némelyek zártak. Tulajdonságuk még, hogy a benne található víz, kristálytiszta. Innen kaphatta nevét a mi cenoténk is, ahová 60 peso belépő kifizetése után nyerhet bebocsájtást az ember. Nagyszerűen kiépített zuhanyzók, kabinok és egy étterem épült a nyitott víznyelő köré. A lefelé vezető utat a mészkőbe faragott lépcsőfokok biztosítják, lent a tónál pedig létrákról lehet belemenni a majd még 50 méter mély varázslatos tavacskába.

Mesebeli látvány, ahogyan a liánok belelógva nyúlnak le a cenote oldalán. Természetesen mi is megmártóztunk a tóban, mely kissé hidegnek bizonyult, így kétszer körbeúszva igyekeztünk is kifelé. A fenti étteremben lehetőség van svédasztalos ebédelésre 150 peso/fő áron, mely tartalmaz legalább 5 féle ételt, köretet, salátát, gyümölcsöt (ananász, papaja, dinnye) és megannyi édes süteményt. Mindenképp érdemes az itteni étkezést előnyben részesíteni, mintsem a hotelban rendelni méregdrágán 1-1 fogást. Ebédünk elfogyasztása után szállásunk felé vettük az irányt, ahol a medence jéghideg vize mellett hevertük ki a nap fáradalmait. 

Este 19 órakor igyekeztünk vissza az ásatási területre, mivel az esti fényshowra hivatalos mindenki. Sajnos ugyanazon a bejáraton akartunk volna bemenni amelyiken napközben, de egy őr felvilágosított hogy az 5 km-re lévő fő bejáratnál kell jelentkezni a műsorra. Mi ezt persze nem tudtunk és minden bizonnyal azon voltunk, hogy le fogjuk késni az előadást. Természetesen a parkot megkerülve, kellett oda jutnunk autóval, mert gyalog nem lehetett megtenni azt az utat. Tettünk egy próbát még. A bejáratnál egy két ember lézengett és a helyi időt nézegetve valahogy nem stimmelt az óránk járásával. Egy bácsi elmagyarázta nekünk, hogy itt az óra Yucatan államban egy órával hamarabb van  a 100 km -re, nyugatra lévő Quintana Roo államhoz képest. Megörültünk, és így ebben az esetben maradt még bámészkodásra némi időnk is. A parkolóban fizetni kell 30 pesot a parkolásért!! Idővel mehettünk is befelé ismét a park területére azonban minket valamint még kb 10 embert kiszednek a sorból, mivel nem regisztráltunk az interneten az előadásra így nincs olyan jegyünk amivel elsőként bemehetünk.  5 perc elteltével mi is bemehettünk látván, hogy nem jön már több regisztrált turista. 200 méteres séta következett a Kukulkán piramisig, ahol székekre ültettek le bennünket a vak sötétségben. Ekkor már különböző fényekkel voltak megvilágítva az épületek, viszont a fő műsor ill. animáció a nagy piramis oldalára felvetítve lehetett nyomon követni. Többnyire amerikai turistákkal voltunk körülvéve, akik bűzlöttek a szúnyogriasztók szagától, tulajdonképpen nem is kellett magunkat befújni a vérszívók ellen, elég volt csak a felhőkavalkád közepére beülni, garantáltan nem csíptek a szúnyogok. :)

Időközben a show is elkezdődött, a fények lehunytak és csak a csillagok világítottak ránk az építmények árnyában. Sajnos nem lehet szavakkal leírni a látottakat és a hallottakat... Az előadás kb 30 perces volt és különböző képek, videók és hangok mesélték el a maja történelmet spanyol nyelven, a kezdetektől egészen a kolonizáció koráig.

A műsor nagyon hatásos volt és a libabőr mindennemű változata keresztül haladt rajtunk. Csodálatos videókat is készítettem, azonban azokat nem osztanám meg. Kincsként vannak nyilvántartva. :) Úgy éreztük életünk legmeghatározóbb élményét éltük át Chichen Itzai tartózkodásunk során, melyre a nap végén a fényshow tette fel a koronát. Útközben a szállásunkhoz érve egy szót nem szólunk, csak ülünk és próbáljuk felidézni a látottakat magunkban. Este sajnos ismét hamar le kell feküdni, ugyanis másnap tovább kell álljunk a következő állomásunkra, Uxmalba.