Thaiföld másodjára

Februárban az utunk két év elteltével ismét Thaiföldre vezetett. Mindig is szerettem volna látni az ország dél nyugati részét is ezért hamar le is foglaltuk még korábban a repülőjegyeket. Ezúttal szüleink is velünk tartottak a messzi messzeségbe ezért ismét tartottunk egy 3 napos városnézést Bangkokban.  A közvetlen, Bangkok fő repterére érkező Thai Airways járat és a belföldi járatot Krabira meglehetősen kedvező árban mérte a társaság, ellenben az 1 átszállásos arab légitársaságok áraihoz képest. A gépünk délután fél 2 kor indult pontosan. A gép egy Boeing 747 -s volt, vagy becenevén "Jumbo" méretei meglehetősen nagyok voltak, a mellette parkoló kis Airbusok szinte eltörpültek. Belülről meglehetősen leharcolt állapotban volt a gép, nem csoda hiszen a lajstrom szám alapján majd 20 éve folyamatosan szolgálatban lévő géppel utaztunk. A beszállásnál máris megcsapta az embert a thai sugallat illetve a finom ruhákba öltözött utaskísérők köszöntése. Sawadika... Az ember szinte már azt érezhette, hogy megérkezett az áhított thai forróságba. Az igazság sajnos az hogy nem, 10 órás kínkeserves repülőút várt még ránk Bangkokig. Az út nyugodtan telt, felszállás után 1 óra elteltével a légiutas kísérők frissítőt szolgáltak fel, majd következett a vacsora melyet inkább átlagosnak mondhattuk, mint sem finomnak. Az út nagyon lassan telt el, hamar besötétedett és szemünket lehunyva képzeletben már Bangkok forró levegőjében róttuk a kis sikátorokat. 

Saját készítésű fotó a kis apróságról. 

beszállásra várakozva

Másnap reggel fél 7 kor landoltunk a Suvarnabhumi reptéren, melyen másodjára is elcsodálkoztunk hatalmas méretei láttán. A Thai Airways európai járatai szinte kivétel nélkül a reggeli órákban érkeznek meg Bangkokba ebből kifolyólag hatalmas sorban állás fogadott az útlevél ellenőrzésnél. Mogorva thai nénihez kerültünk kb 45 perc fárasztó álldogálás elteltével, aki fotót készített rólunk egyenként, lepecsételte az útlevelet és elvette a már előre kitöltött beutazáshoz szükséges papírokat. A csomagok felvétele után a taxi állomásra siettünk, hogy mihamarabb szállásunkra siethessünk. A terminálból kiérve párás, reggeli hőség fogadott bennünket. Hamar le is izzadtunk ezért vetkőznünk kellett. Sajnos az út nem volt zökkenőmentes a reggeli bangkoki csúcsban. Ezúton másfél óráig tartott az utazás a belvárosig. A taxisunk kedves volt és próbálta menteni a menthetőt, araszolt a sorban, kereste a legjobb egérutat az autópályán, de képtelenség volt gyorsabban haladni. A szállásunk másodjára is a jól bevált Fortville Guesthouse volt. www.fortvilleguesthouse.com  Bátran ajánlom bárkinek, akik olcsó és jó belvárosi szállást keres a városban elérhető gyalogos távolságra a főbb látványosságtól. A közelben hajókikötő és megannyi étkezési lehetőséggel. A szállás tetején hangulatos rooftop bár található élő zenével, ahová bárki felmehet italozni illetve vacsorázni, akár az utcáról is. Az 5. emeletről éjszaka impozáns a kilátás nyílik a nyüzsgő városra.  

Ismét bejártuk a kötelező látványosságokat, melyek újra ámulatba ejtettek bennünket. Mentünk hajóval, csónakkal Bangkok csatornáin, magas vasúttal a Lumpini Parktól a Siam Square-ig. Ettünk ittunk, mindent mi szem szájnak ingere. :) Sajnos Thaiföld királya, IX. Rama, teljes nevén Pharabat Phra Paraminthara Maha Bhumibol Adulyadej  2016 novemberében 70 év uralkodása után 88 éves korában örök nyugalomra tért, így Bangkok és egész Thaiföld egy éves gyászba borult. Az ember úton útfélen fekete, fehér szalagokkal körbeszőtt kerítésekbe, gyászruhába öltözött szomorú helyi emberekbe botlik. Nagyon megviselte az embereket a gyász ami nem csoda, hisz a ma élő thaiok többsége csak a megboldogult IX. Rama királyt ismerte ez köszönhető a hosszú uralkodásának. Tisztelték és szerették Őt. Uralkodása alatt vált fejlett délkelet ázsiai országgá Thaiföld. Halálhírének napján a kórház előtt egybegyűlt tömeg imádkozott érte, mikor megtudták hogy nincs remény sírásba tört ki a tömeg. Az apjukat vesztették el. 

Forrás: Deutsche Welle

A királyi palotába meglehetősen macerás ellenőrző intézkedések lettek bevezetve. Útlevelet kell bemutatni és detektoros kapukon kell átmenni mire bejut az ember. A fekete gyászruhákban érkezett hatalmas thai tömeg csak hömpölygött a turistákkal együtt. Mindenki igyekezett leróni a tiszteletét a megboldogult király előtt. A legendás thai mosoly, ha a gyászidőre is, de most alább hagyott Thaiföld szerte. 

A városról nem írnék többet, részletes bemutatása az első 2015-s thaiföldi bejegyzésben található. Talán annyit, hogy a What Arum, vagyis a Hajnal templom még mindig fel van állványozva, oda ismét nem tudunk felmenni.

Pár friss kép a nyüzsgő városról: 

Massaman, Penang curry és Tom Kha leves csirkével