Görögország - Parga és Jón- szigetek

Korábbi görög útjaink gondolatait hátrahagyva valami egészen másra vágytunk mint amit eddig megszokhattunk az imádott Görögországról.  A beszámoló címét azért láttam el Epírosz névvel - noha még is a Parga fórumra írok – mivel úgy gondolom csak és kizárólagosan Pargat célba venni nagy bűn volna, aki erre a vidékre látogat, csak azért mert szép a város elhelyezkedése. Való igaz mesebeli, de Parga csak egy apró szelete a vidéknek.  Előljáróban megjegyezném hogy, soha nem jártunk még az ország ezen nyugati részén sem a Jón- szigeteken, tehát minden ami itt láttunk, hallottunk, átéreztünk szinte újdonság volt számunkra.

„Görögország északnyugati részén fekvő Epírosz máig az ismeretlenebb és ipari vagy turisztikai szempontból kevéssé felfedezett területéhez tartozik. Nyugaton Albánia és a Jón – tenger határolja, amelynek partján azonban nincs gazdaságilag fontos kikötő, keleten pedig a hatalmas Píndosz- hegység állja (2469 m) Epírosz mindig is elszigetelt,  csaknem bevehetetlen térség volt. A Jón- szigeteken letelepedett korinthosziak a szemközti ismeretlen földet egyszerűen Epírosznak nevezték ami nem jelent mást, mint szárazföldet. A vidék nagy része még a mai napig is járhatatlan. A földrajzilag meghatározott magárautaltság az itteni lakosságnak segített kifejleszteni az önfenntartáshoz szükséges készségeket, amihez nem utolsó sorban a vadban gazdag  hegyek is hozzájárultak. Epírosz nem alaptalanul rendelkezik Görögország legnagyobb  létszámú vadászszövetségével. Ezenkívül a vidék számtalan tava és a Jón- tenger biztosítja a friss halat, a belsejében megbújó kis völgyek gazdag talaján pedig szinte minden fontos mezőgazdasági növény megterem” Részlet: Görög kulinária c. - Vince kiadó

Magyarország és Parga közötti szakaszt autóbusszal küzdöttük le, kivételesen az iroda kedvező 2 hetes ajánlatát kihasználva.  Aki utazott már busszal tudja milyen gyötrelmes lehet a határokon való várakozás, a szerb és macedón bürokrácia gyűrűjében. Na de, nem is erről akartam írni, szóval a görög határon átkelve Thessalonikiig minden változatlan (Sarti, Asprovalta, Paralia, Parga stb útvonalak eddig közösen haladnak) Nyugati irányban haladunk tovább, mikor percről percre azt vesszük észre, hogy egyre magasabbra és magasabbra kapaszkodik fel a buszunk a hatalmas íves kanyarokat falva.  Ioanina irányába haladó autópálya építésére valami elképesztően sok forrást használhatott fel a görög állam ugyanis kb 30-40 db. több száz méteres, egyesek több kilométeres hosszú alagutak és még ugyanennyi viaduktok sokaságai estek útba és mindegyikből 2 db. mert a másik 2 sáv ugye az ellenkező irány.  Egyszer csak úgy éreztük feljebb már nem vezethet az út mert annyira érezhetően magasan haladunk már. A Pindosz magasságához úgy saccoltuk kb 1700-1800 méteres tengerszint feletti magasságban is vezetett az autópálya. Félelmetes és egyben lenyűgöző a látvány. Kastoria városát és Zagoria hegyi vidék falvait az elsuhanó buszból csak egy pillanatra látta az ember, gyönyörű tényleg. Elgondolkodva szívesen tértünk volna be egy-egy hegyi falucskába szállást kérve, majd körbejárni az itteni vidéket is, de a nem célpont szigorúan Parga!  Igumenitsa kikötőváros tábláját  figyelve már gondoltuk tényleg nem lehetünk messze, de az út már vészesen meredeken kanyargott az ismeretlenbe és halványlila gőzünk sem lehetett a vér meredek hegyek között hol, melyik irányban is húzódhatnak már a Jón-tenger partjai.  Csak találgatni tudtuk. Az embernek a buszút okozta frusztráltságtól már tényleg az az érzése támad, hogy talán nagy átverés az egész ?  De neeeem …  Idővel Pargába vezető út tábláját is hamar felfedeztük. Kb. 30 perc elteltével ismét magas hegyre felkapaszkodva az út lassacskán lefelé ívelt, és végül megpillantjuk a kék tengert is és Parga városát a kis kápolnás szigetecskéjével.

Megérkezés, szállás elfoglalása, környék:

Az iroda idegenvezetője kedvesen fogadott bennünket, csomagokat bepakoltuk a kisbuszba és a focipályától elindultunk gyalog kb 300 m-re  lévő a Bakas Apartmanba. Athéna (a ház tulajdonosa) hamarosan megjelent és sorolta melyek azok a szobák melyeket már el lehet foglalni. A szobánk elsőnek kicsinek bizonyult, már majdnem úgy volt kérünk másikat, de kilépve a teraszra szép tágas kinti rész fogadott minket személyenként 2 székkel kipárnázva, szóval elsőnek a székekbe belesüppedve  és nagyon kicsit rálátva a Piso Krioneri beachre sörrel a kezünkben már egész kellemesnek bizonyult. :) Jobbra meredek, zöldellő hegyoldal tornyosult, melyek olyan érzést keltettek bennünk, mint ha ránk akarna borulni. A mi teraszunkra amúgy senki nem látott rá, kivéve a házzal szembeni másik apartman teraszán ücsörgő lakói. Láttuk és hallottuk a helyi szomszédok mindennapjait és az utcán fel és levonuló népeket. A szoba átlagos görög apartman, fürdő is rendben volt, kis rezsó, teljesen jól felszerelt evőeszközök, ÉLES kés! tányérok söröskorsók ( a legfontosabb J ).  Gyors zuhany után elindultunk feltankolni a hűtőt és a kis part felé vezető úton mentünk le a Tuti Frutti nevezetű boltba. Itt szembesültünk azzal, hogy az árak jóval feljebb kúsztak az utolsó görög utjainkhoz képest.  Ritka az 1,40 alatti legegyszerűbb dobozos sör. Többi élelmiszer ára is irreálisan magasnak tűnt. A mások által említett Coop üzlet már nem üzemel, a Dallas nevezetűben még durvább árakkal találkoztunk majd végül a templom feletti Arista nevezetű üzletben voltak még elfogadható árak. A kisebb boltok tényleg nagyon el vannak szállva. Nem értettük mi ennek az oka, mert bárhol jártunk eddig Görögországban 0,8 euró felett nem sikerült még dobozos sört vennünk. Nálunk ez a mérce. ;) Első giroszos élményünk a Balthasar falatozó volt ahol, 2,5 volt egy girosz pita ami számunkra kicsinek bizonyult és a kiszolgáló néni egy műanyag edénykéből pakolta a húst a pitára. Rögtön ettünk egy másikat feljebb a kisvonat megállója feletti utcában a Filippasban. Ha jót és csalamádéval megpakolt finomságot szeretnétek enni ide menjetek. 2,3 egy girosz, jóval nagyobb és tele van káposztával. Mi annyira megszerettük, hogy a 2 hét alatt máshova nem is mentünk, ha giroszról volt szó! Ilyennel még amúgy életünkben nem találkoztunk, hogy savanyított, ecetes zöldségeket tesznek a giroszba, egyedül Törökországban. Esténként VB meccsnézéseknél kellemes hangulat volt mindig. A kiszolgálók is nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Amúgy sok helyi is odajárt, talán ez nem véletlen. Az parti sétány esténként megtelt hömpölygő tömeggel. Hangulatos volt nagyon legfőképp a háttérben lévő, Parga fölé magasodó kivilágított vár látképével valamint az ugyancsak kivilágított szigetecskén lévő kis templom.

Parga strandjai, Piso Krioneri, Városi strand, Valtos,

Az első kettő strand amit sikerül megszemlélnünk botrányosan tele volt napággyal és népekkel. Szinte mindegyik parton verekedtek az emberek a zsebkendőnyi területért, ahová a saját napernyőivel letelepedhettek. Első nap a városi strandon fürödtünk kb 10 percet. Pár nap múlva azt vettük észre hogy az egész városi strand szinte merő napágy halmaz. Az árak 8 euró/ ernyő/2 ágy volt. A vízben pedig mindenféle szemét és nem éppen higiénikus állapotokat véltünk felfedezni mind a víz felszínén mind a parton egyaránt. Ezt, ha lehet inkább nem részletezném. Valahogy nem értettük, hogy miért nem volt legalább 1 db mobil wc kihelyezve arra a 200 méteres legalább 500 embert befogadó kis strandra.  A Valtos hasonló, elején és a végén volt egy kisebb terület ahová magad leverhetted az ernyődet. Nekünk ez annyira kiábrándító volt, hogy egy hétig alig fürödtünk a pargai strandokon.  

Lichonos:

Második napunkon megkezdtük a szinte már hagyományosnak mondható hátizsákos túránkat. A Piso Krioneri part előtti, pékség oldalán vezet fel az ösvény fel a dobra, vagy a hegyre? Ezt kevésbé tudtuk megítélni, félútón már rájöttünk hogy iszonyat magasságba kacskaringóztunk felfelé a hegytetőre, ahol a szépséges kápolna árnyékában pihentünk meg, alattunk a Parga városa terült el teljes látképben. Távolban Paxos, Antipaxos fehér sziklái tündököltek. Gyönyörű volt a kilátás, mindehhez kabócák stílszerű zakatolása társult. Talán az összes utazási iroda katalógusaiban szereplő képeket erről a hegyről készíthették, mert innen vehető ki a legszebben a város és környéke. Útközben olajfaligetek, termésfelfogó hálóval felkészülve várták a következő olajbogyó szüretet.  A Lichnosra vezető út a hegyen keresztül kb 1,5 órát vehetett igénybe, visszafelé főúton max. fél óra.  Az itteni strand annyira megtetszett nekünk, hogy legalább 3-szor jöttünk el gyalog, főúton. A part felső része sóderos de itt a legtisztább és a part végében magasodnak már a hegyek. Itt a sziklák között jéghideg édesvíz tör a felszínre és keveredik a tengervízzel ebből kifolyólag mindig hidegebb volt a víz itt mint a strand másik végében. A Lichnoson 3-4 étterem üzemel, egy bár és egy élelmiszer üzlet, az utóbbi meglepően olcsónak bizonyult. Amúgy a hely televolt nyugat európai kempingezőkkel.

Valtoson túl:

Harmadik napunkat a Valtoson túli vidéknek szenteltük. Parga városát elhagyva a Valtos legvégében található jachtkikötő felett vezet az út végig a hegyoldalban. Amúgy a Valtos feletti olajfaligetek között citrus ültetvények is megbújnak. Sok érett gyümölcs már a földön hevert, állítólag annyi citrom terem ezen a vidéken, hogy  helyiek képtelen pénzé tenni. Az ott épült villa felett rövidesen ballra kanyarodva érhető el egy romos velencei stílusban épült monostor. Gyönyörű olajfákkal tarkított környezetben található. A romos épületet körbejárva, minden boltív alá benézve leültünk a kövekre és tűnődtünk azon vajon milyen sorsa lehetett az épületnek, hogy ennyire elhanyagolt állapotban van. Amúgy aki hajózni indul, ennek a romos épületnek a tornyát kiszúrhatja a nyílt vízről is. Túránk következő állomása az Agia Sostis templomocska előtt kettővel lévő apró fehérhomokos strand, ahová roppan keskeny ösvény  vezetett és ijesztően nagyra nőtt pókok hálója fonta át. Gondoltuk a pókok szerencsét hoznak, bár azért a bot mindig akadt a kezünkben, hogy az átszőtt utat járhatóvá tehessük. Szerencsénk is volt, mert 150 m után egy kis mesebeli magányos partot találtunk ahol az egész teljes napunkat töltöttük. Aki ide tervezi a túrát túracipő mindenképp ajánlatos, mert az ösvény néhol meredekbe csap át. A kispart annyira idilli, hogy többször is meglátogattuk. Innen nem messze található a már említett Agia Sostis templomocskája, ami első pillantásra szürreális látványt nyújt. Két egymásnak támasztott óriási kőlapot kell elképzelni. (persze ez mind a természet műve), majd ezen két kőlap között fehér lépcső vezet le ahol a kis templom található, beékelődve a két sziklatömb közé. Nem igazán értettük kinek jutott az eszébe és mi értelme volt ide templomot emelni a falvaktól ennyire távol. Benyitottunk, lefotóztuk a templom díszes belsejét, visszacsuktuk az ajtót és tovább  álltunk. Érdekes a látvány, érdemes mindenképpen ellátogatni erre a különös helyre. A teraszról pedig a kékellő tengerre lehet kipillantani. Az út innen Pargaba földúton vagy félig kövesúton Anthousába vezet. Anthousa kicsi falu, amely az átmenő turistaforgalomra épült. Rengeteg helyi embervolt az utcán, kávézókban. Innen akár gyalog is le lehet "futni" Pargaba ugyanis az út innen már lefelé halad.

Sarakinikooo

Az egyik napunkon motort béreltünk hogy ellátogassunk olyan helyekre is, ahová irodákon keresztül nem igen lehetséges. Ilyen volt a Sarakiniko strand is. (Vízitaxival elérhető 8 euró árért oda vissza) Az út Anthousán kersztül Agiat elérve majd innen balra kanyarodva vezet. Jó minőségű kövesúton haladtunk lefelé a kacskaringós utakon, már lassan olyan érzésünk volt, hogy soha nem érünk le, annyira sok meredek íves kanyart hagytunk magunk után. Útközben az út szélén (az útra belógva) egy elhullott lovat vagy öszvért? véltünk felfedezni. Akarva akaratlanul az "Indul a bakterház" - Sanyi ló haláltusája jutott eszünkbe :) Sajnáltuk szegény párát érthetetlen volt számunkra, hogy egy ennyire keresett strandra vezető útról miért nem takarították fel és tették tisztes nyughelyére szegény állatot.  Idővel elértük  a strandot, mely szintén "napágy effektusban" szenved. Tele volt rakva, talán a patak résznél volt hely a privát ernyőknek. Az öbölben bár és étterem üzemel gyér grill szolgáltatással. A hideg sör jólesett, a part nem nyerte el a tetszésünket, semmi extra nem maradt meg bennünk a helyről. Sajnáltuk, mert tényleg sokat kellett lefelé jönni.  

Acheron

Az egyik napot korai keléssel kezdtük, hogy meglátogassuk az Acheron forrásvidékét. (A táblákon Springs of Acheron utat kell követni) Pargaból kiérve a forgalmas főúton Gliki felé vezető úton haladtunk. Az út kb 20 km volt Pargatól. Útközben elképesztően sok gazdaságot véltünk felfedezni. Szokatlannak tűnt a földeken a magasra nőtt kukorica és a zöld lucerna, gabona ültetvényesek. Itt ott citrus és kivi gyümölcsösök. Fura volt a látvány, ugyanis eddig bárhol jártunk Görögországban mindenhol csak kies bozótosokkal, elvétve fenyvesekkel tarkított tájakat láttunk. Itt pedig elképesztően termékeny vidék látképe köszönt vissza. Gliki falun túlhaladva a parkolóban letettük a járgányokat és mire elzártunk minden kelléket kettő görög fiatal állított meg minket. Mindkettő mindenféle vízi sportokat, rafting, póni lovaglás stb lehetőségeket szeretett volna értékesíteni nekünk. Ezt olyan profin művelték, hogy a két illető (két külön cég ugyanazzal a kínálattal) olyannyira összeveszett egymással, hogy a másik nem tudta tovább mondani, mire az első a szavába vágott és az egész beszélgetés egy hatalmas zűrzavarrá kerekedett. Ide oda forgattuk a fejünket, már nem tudtunk kire figyeljünk, elnézést kértünk és gyalogosan továbbálltunk.  Az  500 méteres ösvény az erdőn keresztül vezetett addig a részig, ahol a cipőket ledobva még úgy 100 métert lehet gyalogolni a kristálytiszta jéghideg folyóban. A sziklák alatt mindenhonnan bugyogott fel a forrás víz, mely mind a folyót táplálja nagyon pazar volt a látvány. A víz olyannyira hideg, hogy maximum negyed óráig vállalható és szigorúan térdig :)))  A környék olyan benyomást keltett bennünk mint, ha nem is Görögországban lennénk. Ismerős fák, dús növények sokasága vett körül minket. A táj akár az otthoni a Pilis-hegyi erdőség egyikébe  is bele illett volna.  Gliki után Ammoudia partják kerestük fel és megcsodáltuk, hogy ömlik az Acheron a tengerbe. Érdekes volt a látvány, míg jobb oldalon sós vízi rákocskák szaladgáltak a forró köveken, addig balra a folyóban ismert édesvízi halak sokasága cikázott.  Innen továbbhaladtunk a Preveza felé vezető úton. Útközben mediterrán vidékre jellemző fenyvesek és dús leanderek illat kavalkádjain haladtunk át, meg meg álltunk Loutsa, Paralia, Ligia, Riza strandjain. Az első kettő strandon napágyak sokasága éttermek kávézók stb. Az utolsó kettő pedig jóval elhagyatottabb volt, viszont a part mindenhol tiszta volt.  Aki csak egy kicsit is szeretne elbújni a világ elől azoknak ezek a strandok valóságos paradicsomnak számítanak.  Mindenképp érdemes a vidék ezen partjait is meglátogatni.  Utunk tovább haladt Pidima Kiras városka irányába, ami egy magas sziklafalra épült település, alatta pedig hosszú végeláthatatlan hullámos partszakasz terül el. Kanaliig mentünk, majd itt a Hotel Preveza mellett lévő strandot szúrtuk mi magunknak. Jó volt élvezni a nap hátralévő részében a hatalmas hullámokkal tarkított tengerpartot. Estefelé Kanaliban vacsoráztunk, ahol a pargai árakhoz képest jóval olcsóbban rendeztünk le mindent.

Hajókirándulás a Jón-szigeteken.

Az utazási iroda közvetítésével fizettünk be 3-4 Jón- szigetet érintő egész napos hajókirándulásra. Korán reggel busszal indultunk Nidribe (Lefkada). Az út kb másfél óráig tartott, útközben megcsodáltuk a tenger alá épült pár km-s alagutat, mely a két apró földrészt köti össze,  majd következett Preveza reptere és utána Lefkada magasba törő hegyei már elénk is tárult. Lefkas városa nagyon megkapónak tűnt. Velencei stílusú házak, szűk kis utcácskák, terek. ( Jó lett volna,  hazafelé a Nidris várakozást hasznosan egy rövid Lefkas barangolással helyettesíteni.  ) Nidriben a buszból kiszállva, a Pargai igényes idill után egy meglehetősen zavarodott helyen éreztük magunkat. Rengetek tohonya nép (románok, szerbek) tolongtak mindenhol. Az egész utca egy káosz volt és ez volt reggel fél 10 kor, mi lehet itt este? A kikötőt hamar elértük, felszálltunk és pontban 10 kor el is indultunk. Első állomás a sziget másik oldalán lévő Egremi beach volt. Hosszan elnyúló fehér-kavicsos strandot kell elképzelni, hatalmas hullámokkal. Nagyon szép és egyben megkapó a látvány a hatalmas mészkősziklákkal. A víz annyira kék, hogy szinte már vakítja az ember szemét. Ezután következett a Porto Katziki beach melyet csak a hajóról tudtuk végigpásztázni. Állítólag a világ 6. legszebb strandja volna eme hely. Valóban szép, de szemmel láthatóan rengeteg nép taposta egymást a parton. Valahogy jobbnak is éreztük, hogy csak a hajóról láttuk a strandot.  Úgy gondoltuk, ha legközelebb ide vetődnénk, inkább maradnánk az Egremi beachen ami tőle pár km-re feljebb van.

Ezután Kafelonia következett, Fiskardo városkában kötöttünk ki. A sziget és a városka sok mindennel büszkélkedhet, többek között azzal, hogy helyszínéül szolgálta a II. Világháború idején játszódó Corelli kapitány mandolinja című film (Nicolas Cage, Penelope Cruz stb.) készítésének. A városka hűen megőrizte velencei stílusú városképét. Ehhez talán az is hozzájárulhatott, hogy az 1953 -ban történt földrengés megkímélte a várost.  Látni kell és barangolni kell a szépen karbantartott virágos utcácskákon.  A város amúgy nem nagy, 1 óra alatt bejárható és fotózható minden szépség.  Kb. ennyi időnk is volt az ittléthez, majd hajónk Ithakára hajózott át, mely Odüsszeuszról vált ismertté. Kioni kikötőfaluban kötöttünk ki, amely kinézetre egy kisebb "Fiskardonak" felelne meg, annyi különbséggel, hogy annyira nyugodt volt, hogy még a macskák sem voltak hajlandóak felkelni,  mikor az ételt hajították a turisták nekik. Amolyan alvó városkának tűnt, mely egy pillanatra megéled, ha a napi szinten érkező turistahajókból kiözönlenek az emberek.  Ezután egy órát hajóztunk a Papanikoli barlangig mely Meganissi szigeten található.  Amolyan tenger fölé magasodó barlangképződmény, mely megkapó látványt nyújtott.  A kék és zöld színek minden árnyalata felfedezhető volt a barlangba vetődő fény hatására.  Ezután Skorpio szigeten fürdőzés, majd irány Nidri, ahol újabb bolondokházán kellett átverekednünk magunkat, mire végre felszállhattunk a buszunkra, amely visszarepített Pargra bennünket.

Hajókirándulás Paxos, Antipaxos

A kikötőben fizettünk be a hajótúrára mégpedig a Gaios Boat-nál. Minden nap egy időben közlekedik a többi társaival együtt.  Annyit tudni kell, hogy csak ez a hajó megy be a Paxos sziget nyugati oldalán található barlangba. A többi csak előtte megáll megfordul és megy vissza. Legalább is mi ezt láttuk. Nagyon nem írnék sokat erről a túráról, mivel sokan leírták már az útvonalat és a látnivalókat. Két dolgot emelnék ki. Antipaxoson lévő Voutoumi strand valami eszméletlen kék. Talán még kékebb mint Lefkadán. Valami hihetetlen látvány volt, mikor az ott horgonyzó hajók mint, ha szellemhajó formájában lebegtek volna levegőben.  A meszes föveny annyira megváltoztatja a víz színét, hogy szinte mámorba esik az ember a látvány hatására.  A másik pedig Gaios városka. Kellemes hangulatú kis családias, nyugodt várost kell elképzelni.  Megfordult a fejünkben, hogy mi lenne ha az utolsó pár napunkat itt kellene eltöltenünk, de sajna már késő volt szervezkedni, ezért 2 óra elteltével sajnos hajózhattunk vissza Pargara.

Kék barlang

Éttermek:

Esténként a Bakas Apartmantól felfelé eső, családi üzemeltetés alatt álló Jannis Tavernában vacsoráztunk. Lehengerlő kedvesség és finom ételek fogadtak bennünket. Ár-érték arányban a legjobb. Annyira megszerettük a teljes személyzetet, hogy  kb 6 alkalommal itt sikerült vacsoráznunk. Mindig kaptunk ingyen, ouzót, vagy cseresznyelikőrt, a végén pedig mikor mondtuk, hogy az utolsó esténk töltjük itt, kezet fogtak felünk, ajándék öngyújtót és minden jót kívántak nekünk. Mi is nekik! Többször történt, hogy a fizetésnél a végösszeg borravalójánál többet adtak vissza, amit úgy kompenzáltunk, hogy letettük a visszajáró apró borravalóját.  Szívből ajánlom mindenkinek őket.

Egyik este elmentünk a sokak által magasra értékelt Bacchus tavernába is, sajnos nem volt helyünk, viszont a coffos pincér leültetett minket a kőre és hozott egy kör 3 dl sört. Teljesen jó volt addig sörözni ameddig nem volt szabad asztal.  Aztán lett asztal is. Ettünk ittunk tapsoltunk, fizettünk, de úgy ennyi. Nem igazán tetszett nekünk ez a felhajtás ami ott volt. Kb. minden fél órában az új vendégeknek zorba tánc van meg valami törökös seggrázós muzsika melyre az dagadt angol nők olyan táncot nyomtak le, hogy az már felért egy kabaréval. :) Minden este bármikor elmentünk az étterem előtt mindig ugyanaz ment (2-3 szám). Pár nap elteltével már kicsit unalmas volt, mert ugye az esti séta közben ez ember akarva akaratlanul ott megy el előttük. Kicsit olyan futószalagosnak tűnt az egész hely. Egyél, igyál, bulizz, fizess és állj tovább mert a hátad mögött már várnak a szabad asztalra. Mindezért pedig a pincérek akár fejen is állnak neked. Lehet, hogy valakinek tetszik, de nekünk nem jött be. Sajnáljuk. :(    Gíroszos pedig csak a Filippas :))) de csak is az extra csalamádé miatt :)

Az éttermekkel nagyon nem rizikóztunk ahol jól éreztük magunkat oda mentünk a legközelebbi alkalmakkor is. Voltunk már jó párszor Göröghonban, ismerjük a praktikákat, de olyan étteremmel mint a Jannis Taverna , még nem találkoztunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs másik olyan étterem ami jó volna Pargan. Biztos van, sőt.  Talán szerencsénk volt, kitudja :)

Motorbérlést a Herkules cégnél intéztük mely, a főúton a BP benzinkúttól 100 re visszább található. Egy motor egy napra 16 euróba került, a második nap már valamivel olcsóbb, de az egyik fickónak annyira jó volt a matekja, hogy valahogy elszámolta magát a második nap kifizetésénél és kb 15 euróval több maradt nálunk. A járművekben a tankok félig és a másikban tele volt a bérlésnél, üresen vittük vissza, semmit nem szóltak. Szóval megérte,  ajánlom a helyet bárkinek aki motorral szeretné bejárni a környéket :)

A szállásadónk Athéna egy középkorú kedves asszony, aki esténként hosszas beszélgetésekbe keveredtünk. A nyári szezonban az apartmannal van elfoglalva, télen pedig Németországban van a családjánál ebből kifolyólag meglepően jól beszél németül. Sokat mesélt a jelenlegi helyzetükről, semmi jót nem hallottunk tőle. Ettől eltekintve nagyon szimpatikus embert ismertünk meg személyében. Összességében pozitív benyomást keltett bennünk az egész vidék és a meglepően dús termékeny fauna kifejezetten kuriózum volt számunkra. A helyet mindenképp érdemes az embernek egyszer meglátogatnia. Aki a környező szigeteket (Korfu, Paxos, Lefkada stb) is gyorsan és hamar el szeretné elérni annak Parga városa kifejezetten alkalmas lesz a vakáció eltöltéséhez. Sok helyen láttuk kitéve,  szállás kiadó táblákat ( holott már javában tombolt a főszezon) és a faluból kifelé vezető utakon sok elhagyatott apartmant is felfedeztünk. Véleményünk szerint, aki nem foglal szállást előre a parttól távolabb eső részeken biztos, hogy fog találni magának megfelelőt.  A turisták többségét még mindig az angolok teszik ki, majd ezután következnek a skandináv népek. Sok a szerb is, akik meglehetősen bunkón viselkednek bárhol is legyenek.  Aki most utazik érezze jól magát, lesz lehetőség rá ez garantálható! Ha kérdésetek volna szíves válaszolunk!