Thaiföld - Koh Samui 4. rész

A következő napunkon motort béreltük, hogy bejárjuk a sziget turistáktól mentes, eldugottabb zegzugait is. A motor bérlés meglehetősen lazán ment. 200 baht/nap/ motor összegért kaptuk meg a járgányokat. Kiváló, újszerű, erős Honda járgányok voltak, melyekkel élvezet volt száguldozni. :) A bérléshez ki kellett tölteni egy papírt, melyen minden szerepel, hotelnév, nemzetiség stb. Azonban a járgányokért 1 db útlevelet kellett letétben otthagyni. Senkit nem érdekelt, hogy van-e jogosítványunk vagy nincs. Érdekes. A járműveket alaposan végigpásztáztuk külsőre a sérülések miatt, hogy lássa a bérbeadó, hogy nem érdemes velünk packázni, amennyiben utólag valami külsérelmi karcolás miatt le akarna húzni bennünket pénzzel. Fel is hívtuk a figyelmét, hogy az egyik motor kerékrészénél egy mély, látható karcolás éktelenkedik. Ezt nyugtázta az ürge és jó utat kívánt nekünk. Thaiföldön baloldali közlekedés van, tehát az otthoni menetiránytól eltérően a másik sávban van az előre. Ezt elsőre nagyon zavarónak találtuk, de rájöttünk semmi nehézkes nincs benne pár km. megtétele után. A kanyarodásnál kell ügyelni, hogy ahol mi otthon kis ívben kanyarodunk ott baloldalról nagy ívben, ahol nagy ívben ott kicsiben és stb. A közlekedés elsőnek kaotikusnak tűnt, de hozzászokva rájöttünk bátran lehet neki nyomni, mert mindenki figyel mindenkire előzéskor is. A szigeten amúgy meglehetősen jó állapotban lévő autóút hálózat van kiépítve, mely olykor forgalmasabb az átlagnál. A szigeten a legtöbb ember kétkerekű járgánnyal vagy platós autókon közlekedik.

Előző nap a térképet tanulmányozva úgy döntöttünk délnek vesszük az irányt. Jól is tettük, ugyanis itt találhatóak Samui legeldugottabb turistaövezettől mentes, idilli partjai. Ilyen volt a Coconout valamint a Sunset beach.  Ezeken a partokon gyönyörű színes, partra kisodort korallokat lehetett gyűjtögetni.  Az odafelé úton mindenfelé kókuszpálmák sokasága várta a kókusztermés szüretelését. A fák alatt igavonásra alkalmazott vízibölények fürdőztek a pocsolyákban, árkokban.  Egyes területeken halmokban állt a feldolgozásra váró, learatott kókuszdió. Amúgy meglehetősen nehéz kihámozni a kérges külsőből a belső kemény részt, amelyet feltörve lehet hozzájutni a fehér kókuszbelsőhöz. Egyet megpróbáltunk felnyitni, sajnos sikertelenül.  

Utunkat folytatva továbbhaladtunk a Hin Lat vízesés felé. Itt már le kell térni a forgalmas főútról és a sziget belsejébe vezető úton kell haladni kb 3-4 km-t. A parkolóban leparkírozva tanulmányoztuk a környéket és mivel innen még gyalog a dzsungelben 2 km volt az út a vízesésig, hát nekivágtunk. Kis ösvényen kellett elindulni hegynek felfelé, Útközben csupa ismeretlen növények, liánok, óriásira nőtt pálmák levelei ingadoztak mindenfelé. Pazar volt a látvány. A vízeséshez érve egy mesterségesen kialakított részben fürödni is lehetett. Egy percig nem gondolkodtunk azon, hogy ne mártózzunk meg a hűsítő forrásvíz által táplált tavacskába. Helyi thai gyerekek is így tettek, így együtt lubickoltunk velük. 

A hűsítő után a parkolóba vettük az irányt, ahol járgányainkat felnyergelve tovább haladtunk a sziget északi partvonalainál elhelyezkedő, Mae Nam beachre. Itt a parton egy amolyan üvegtigris szerű étkezdében állati finom massaman curry-t ettünk rizzsel, majd felfedeztük a pálmafákkal övezett partszakaszt. Innen már látni a szigetre érkező repülőgépeket is.

A sziget nyugati része felé közeledve a forgalom meglehetősen felerősödött. Egy sávban 7-8 motoros halad egy irányban és még egy négykerekű autó is lazán melléjük áll. A forgalom többször bedugult Cheweng felé, de ilyen esetben kiváltság amolyan motorosnak lenni, ugyanis őket ilyenkor nem fogja meg a dugó, hanem az út szélén lavírozva lazán lehet km-t tovább haladni. Lamaibe érkezve betértünk a Tesco Lotus áruházba. Ki hitte volna, hogy itt van Tesco is?:)) Bevásároltunk estére italokból és az étkező soron megvacsoráztunk frissen készült ételekből. Hazafél a szállásunkhoz közel szintén útba esett egy nagy áruház. Elképesztő mennyi áruval van mindegyik bolt felpakolva. Természetesen ide is betértünk körülnézni, már csak a klimatizált belső tér miatt is. Kint még délután is 17-18 óra körül is kb 30 C. fokos, fülledt párás volt hőmérséklet. Természetesen kicsúsztunk az időből és a pultnál a sört le kellett adnunk. Sajnos Thaiföldön 24:00 órától délelőtt 11- ig és délután 14 órától 17 óráig semelyik üzletben nem lehet kapni sört, sem alkoholt. Tilos!  A sörös hűtőket ebben az időben leláncolják, vagy egy kartonpapírral eltakarják. Sajnos többször esett meg velünk, hogy nem figyeltük az órát és csak a kasszánál derült ki, hogy a sört nem vehetjük meg, miután kipecáztuk a betakart hűtőkből. Hm. Más ország más világ, ez van... 

Az áruházak végtelen tengeri állatok kínálatát látván kicsit elszomorodtunk, hogy a szállásunkon nincs konyha. Egy biztos, amennyiben legközelebb idetévedünk konyhás szállás kell, mert az áruházakban piszok olcsón lehetett hozzájutni eme tengeri herkentyűkhöz, melyekből otthon saját ízlés szerint elkészítve, fejedelmi lakomát lehet csapni.

Nap végén elsétáltunk törzshelyünkre a Bamboo bárba lehúzni egy jéghideg koktélt és emellett társalogtunk az otthoniakkal. Mindeközben újabb barátra tettünk szert, mely napunk végeztével ugyancsak, lelkesen, hátsójával csaholva hazakísért bennünket. :)