Összefoglaló

Görögország mint soha, most sem okozott csalódást. Nagyon szuper volt minden, azt kaptuk amire vártunk, nem ért meglepetés bennünket sehol. Az árak a szokásos görög árszínvonalt mutatják. Repülőt a Wizz Air honlapján foglaltuk a szállást pedig a jól bevált Expedia közvetítő oldalán. A transzfer szervizt pedig a Hoppá nevű oldalon keresztül foglaltuk elég jutányos áron, (oda-vissza 15 euró/ fő) Mivel apartmanunk volt csak ezért az étkezést saját magunknak oldottuk meg. 2-3 alkalommal ültünk be étterembe. A motort lent a parton sikerült bérelnünk amivel kicsit befürödtünk, egyrészt drága volt, másrészt alig mentek 50 el a járművek. Ha valakit érdekel az ezzel kapcsolatos sztori, szívesen leírom, de hosszú volna.

1 hét nagyon kevés a hatalmas Krétához. Szívesen mentünk volna a nyugati részre is, de azok mindig mind egy napos túrákat vettek volna igénybe. Legközelebb Chania lesz az úti cél és onnan járjuk be a környéket. Kérdés, kérés esetén szívesen válaszolunk!

Heraklion, Knossos

A nyaralásunk utolsó napjaihoz közeledve, elhatároztunk, hogy ellátogatunk művelődni a sziget fővárosába, a szálláshelyünktől 20 km -re lévő Heraklionba, Görögország 4. legnagyobb városába, valamint a mellette elhelyezkedő Knossosba a hajdani, ősi Minoszi civilizáció központjába. A város meglehetősen mozgalmas történelemmel rendelkezik. Már az őskortól kezdve lakott terület volt. Itt alakult ki a legősibb feljegyzett, fejlett majd 4000 éves Minoszi kultúra. Ezen időkben játszódnak a híres görög regék, mint Daidalosz és Ikarosz és a félelmetes Minotaurosz legendája. Ki ne emlékezne ezen legendás az ősi történetekre az iskolás éveinkből? A város volt bizánci majd velencei kézen, majd ezután 22 évi török ostrom után, majd 200 évre oszmán birodalom részévé vált és vele együtt egész Kréta. Ebben az időben a népesség az oszmán seregekkel való csatározások miatt jócskán megfogyatkozott. A török uralomnak 1897-ben lett vége, miután a görögök a sokadik fellázadásuk alkalmával sikerrel jártak. Ebben az időben vált a sziget a mai Görögország részévé. Az ezt követő, látszólag nyugodt,  40 évnyi esztendő után a II. Világháborúban résztvevő német katonák szállták meg és bobázták szét a várost, ami miatt számtalan mecset és templom is kárba veszett. 

A buszmegálló a szállásunktól 100 méterre volt, menetrend nem nagyon volt, csak ki kellett állni és figyelni mikor érkezik a zöld helyi járat. kb. 15 perc elteltével megérkezik, mi pedig felszállunk. Az út ára 2,8 Euróba került /fő a város központjába. Innen pedig még 2,5 Euróba került a további járat a város mellett lévő Knossosi palota romjaihoz. A klimatizált buszról leszállva, nagy hőség fogadott mi pedig elindultunk a bejárathoz. Kisebb sorában állás következett. A belépő az ásatás területére 15/ euró / fő. Lehetőség van 16 euró /fő árért is jegyet venni, ennek az az előnye, hogy be lehet menni vele a gazdag, ősi görög relikviákkal és freskókkal rendelkező Heraklioni Régészeti Múzeumba is. A méltán híres hajdani Knossosi palota Minosz király idejében (i.e 2000 körül)  élte virágkorát, ma már csak hajdan falak alapjait, valamint rekonstruált minoszi, vörös oszlopokat lehet felfedezni. A kisebb termekben a híres Mínoszi nők és a Bikaugratás freskóinak másolatát is meglehet csodálni. Az eredeti képeket mind a város múzeumában őrzik. A minoszi kultúra fejlődéséről és hanyatlásáról számtalan forrás található a világhálón. Aki valóban szeretne belemélyedni, javaslom tegye meg, roppant érdekes. 

A palota területe egy kényelmes 45 perces sétával körbejárható. Mi ezután ismét buszra ültünk és visszamentünk a városközpontba. Itt a buszról leszállva az óváros felé, a híres Morosini oroszlános szökőkút felé vettük az irányt. Megcsodáljuk, a méltán híres velencei loggát, mely a velencei időkben a követek fogadására használtak, manapság a városháza működik benne. 

Innen a kikötő felé vesszük az irányt, hogy megmásszuk a város leghíresebb látványosságát az épségben maradt Rocca del Mare erődöt. Az erődbe 2 euróért lehet bemenni. A belsejében ősi amfórákat valamint ágyúcsöveket lehet megcsodálni. A tetejéről viszont idilli kilátás nyílik a tengerre és az erőd mögötti hajókikötőre, valamint a hajdani, velencei rakodócsarnokokra. 

Az erődtől már kényelmes sétával, hamar elérhető a buszpályaudvar, ahonnan a járatok indulnak a keleti és a nyugati irányába. A buszok meglehetősen tiszták, olcsók és jól szervezett módon közlekednek. Ha több szabadidővel rendelkeztünk volna, bátran elbuszoztam volna Heraklionból Rethymnoba vagy akár a messzebb lévő, hajdani fővárosba, Chaniaba is. Késő délutáni órákban, kitikkadva a buszról leszállva kutyagoltunk vissza szálláshelyünkre, már majdnem meg is érkeztünk volna azonban a szomszéd boltos néni ismét lecsapott ránk, megígértük hogy megnézzük a boltját így hát befáradtunk a "szerájba". A kisbolt átlagos élelmiszerbolt, egy két krétai termékkel felszerelve. Olajat vettünk és mézédes fehér szőlőt. A néni nem győzött kezet fogni velünk egyfolytában. Nagyon mókás volt. :)  

Az est folyamán a faluban vacsoráztunk egy Milos nevű autentikus, családi tavernában. Nagyon finom volt minden, előétel és apróbb kedvesség is járt a végén hozzá, mint pl. raki és dinnye. Bátran ajánlom bárkinek, aki Gouvesben tartózkodik, nem lesz csalódás a vége. 

  

Hersonissos, Stalis, Malia, esti vendéglátás szállásadóinktól.

A 3. napunkon rengeteg útitervvel álltunk elő, végül a legegyszerűbbet választottuk. Körbejártuk a közeli üdülőfalvakat és azoknak partjait. Tervben volt korábban, hogy a déli vidékekre ellátogassunk, egészen pontosan Mataláig, majd ott fürdőzés és este vissza. Mivel 70 km oda és a járgányaink eléggé leharcoltak voltak így ezt a lehetőséget azonnal elvetettük. Második célpontunk a Lassithi fennsík lett volna, de mivel oda is kanyargós fárasztó út vezet, valamint korábbi beszámolók meggyőztek, hogy nem érdemes oda menni, így elvetettük azt is.  A reggeli után felnyergeltük magunkat, és amikor felültünk volna járgányainkra Valentína szalad felénk és érdeklődött, hogy részt vennénk e az esti grillezésen, melyet ők rendeznek és mindezen 15 Euró/fő árért lehet részt venni. Mivel korábban olvastuk a szálláshelyünkről véleményeket, tudtuk, hogy lesz ilyen, készültünk is rá, így természetesen igent mondtunk. 

Motorjainkra felülve, így Malia felé vettük az irányt. Hersonissoson végighaladva feltűnt, hogy megannyi pláza méretű bunda és kabát üzletek sorakoztak egymás mellett és mindenhol orosz kiírás volt. Valószínű rájuk épül az egész biznisz. Hersonissos meglehetősen zsúfolt, aki a vásárlás szerelmese az itt minden bizonnyal megtalálja számításait. Stalisba beérve újra egy pillantást vetettünk a főút melletti, hajdani szálláshelyünkre, majd ezután Mali következett. Meglehetősen nyugodt kisvárosi hangulatot árasztott. Gyönyörű felújított főutcával, megannyi szórakozóhellyel, discoval ellátva. A part felé haladva minden 3. épület valamilyen disco showt reklámozott. Mi lehet itt éjszaka, Atya ég. Igyekeztünk is a falu legvégén lévő nyugis strandara, ahol az egész napunkat strandolással töltöttük. A nagy hullámok olykor meglehetősen veszélyesnek bizonyultak ezért inkább csak a parttól pár méterre merészkedtünk be a vízbe. A parton korrekt grillbüfé üzemelt, itt ebédeltünk pitagíroszt. Nagyon finom volt. 

A napunk végeztével megálltunk ismét Hersonissosban lévő Lidl üzletbe. Mivel utolsó napunk a motorokkal így próbáltunk maximálisan felpakolni mindenből.

Este 7 órakor igyekeztünk le a szállásunk medencéjénél megrendezése kerülő grillezésre. Az ételek nagyon finomak voltak, rozmaringos főtt krumpli, suvlaki, bárányborda, tzatziki, rizs, tészta és sok sok zöldség. Valóban nagyon ízletes és bőséges volt a vacsora, melyet szállásadóink készítettek a vendégeik részére. Az est folyamán közös táncoláson is részt vettünk, megtanultuk a sirtaki lépéseit, megcsodáltuk az igazi krétai tánclépéseket, ittunk földről bort, mulattunk, jól éreztük magunkat. Azt est végén még házi készítésű görög csemegével is kedveskedtek szállásadóink, melynek a receptjét sikerült elkérnem. A nevét sajnos nem jegyeztem meg, de filó tészta (réteslap) alul közötte pudingos fahéjas, grízes krém, majd a tetején szintén filó tészta, mindez leöntve mézes, fahéja sziruppal. Szuper este volt, szuper emberekkel. Együtt mulatott a családias környezetben a német a magyar az angol az amerikai, görög és a thai vendég. 

  

Agios Nikolaos, Elounda, Spinalonga

A 2. napunkon augusztus 15-n Mária mennybemenetele napján, Görögország szerte templomi ceremóniákat tartanak a Nagyasszony tiszteletére. Ezen a napon, kora reggel minden görög templomba igyekezett. Mi pedig ezzel párhuzamosan igyekeztük kiszimatolni, melyik motorbérlős cégnél kéne járgányokat bérelni, hogy bejárjuk  a környéket. A szállásunkról kiérve elindultunk a faluba, ekkor talált meg minket a tegnapi boltos néni is, kiabálta a nevünket és invitált be a boltjába ismét. Mi ezt mosolyogva visszautasítottuk és haladtunk tovább. A legtöbb üzlet ezen napon zárva volt az ünnep miatt, azonban találtunk egy céget ahol 2 napra béreltük a járgányokat, Lele Rental, Gouves partmenti részén. A járgányok nagyon ütött kopott állapotban voltak, teli tankkal kaptuk meg őket, ránéztünk a térképünkre és Spinalongát lőttük be, majd megindultunk. Útközben a templomokból kiáradó hívőkön kellett átguruljunk, sok volt a gyerkőc is, ügyelni kellett nehogy valakit elüssünk. Utunk Hersonissoson keresztül, Stalison át Malián keresztül vezetett, majd itt tértünk fel a forgalmas gyorsforgalmi útra. Stalisban megálltunk a 12 évvel ezelőtti hotelünk előtt, ahol szüleimmel jártam. Szép emlékek jöttek elő. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a motorjaink 50 km/h nál többel nem képesek haladni, még dombon lefelé haladva sem... röhej. Az utunk kanyargós alagutas autóúton és változatos, hegyes vidékeken vezetett egészen Agios Nikolaosig. Itt sajnos elrontjuk az irányt és Larapetra felé térünk le, ami 5 km után tűnik csak fel. Így vissza kellett forduljunk, melynek köszönhetően, bár nem volt tervben, bekavarodtunk Agios Nikolaosba is. Meseszép promenád, megkapó velencei stílusú házak, pezsgő hangulat fogadott bennünket a belvárosban. Egy két fotó erejéig megálltunk majd tovább indultunk, kanyargós utunkon, Spinalonga felé.

Az út Agios Nikolaostól még jó 20 perces motorozásra volt a végcélunk. Hamar meg is érkeztünk Eloundáig és az utólag épített betonúton átértünk a szigetre. A sziget északi részén lévő apró szigetecske valamikor réges régen lepraszigetként üzemelt. Itt különítették el őket a biztos gyógyulás vagy éppen a nyugodt elmúlás tudatában. Poros úton haladunk a sziget keleti oldalára ahol egy bozótos parkolóban járgányunkat letéve gyalog közelítettük meg a meseszép partot, ahol 1 órás fürdést terveztünk be.

Innen hazafelé vezetett már az utunk. Útközben olyan erős széllökések voltak a magason futó autóúton, hogy majdnem felborított minket. Megálltunk még a Hersonissos szélén lévő Lidl-ben, ahol jól bevásárolunk olcsó zöldségekből és tengeri halakból, majd ezután fejedelmi halvacsorával zárjuk a napunkat.

Kréta

Két év elteltével idén nyáron, augusztusban újra Hellász mesés világába repített minket a sors. 12 év elteltével ismét Kréta szigetén landoltunk. 2005-ben már jártam itt, akkor azért is volt számomra annyira emlékezetes, mivel ez volt életem első távoli utazása és a tengerrel való találkozása. Ekkor alakult ki bennem a töretlen, azóta is tartó Görögországhoz kötődő, kitartó hűségem. Ekkor barátkoztam meg a görög mentalitással, emberekkel, ételekkel és nyelvvel, ami azóta is mind mind meghatározó tényezőként kísérik mindennapjaimat. Minden tekintetben szimbolikus volt ez az idei görög 1 hetes turné. 

A 2 hetes augusztusi szabadságunkból 1 hetet szerettünk volna tenger mellett eltölteni. Mivel Magyarországon tartózkodtunk a két hétben, úgy gondoltuk kézenfekvőbb volna Budapestről valahová elrepülni. Az utazás előtt már lázasan lestem az utazási irodák ajánlatait, fapados repülőtársaságok ajánlatait. Egy biztos egyöntetű kikötés volt, hogy Görögország legyen a cél. Szóba jött, Athén, Thessaloniki, Rhodos, Kréta, Zakhintos, viszont rátaláltunk a Wizz Air-nél egy szuper 1 hetes ajánlatra Krétára, így azonnal megtörtént a foglalás. A menetrend korai indulással és délelőtti visszaérkezéssel volt, ami meglehetősen kedvező volt. A foglalásra rákattintva nagyot dobbant a szívünk. Indulunk. ;) Megalo Nisi, ahogy a görögök hívják Krétát, nagy szigetet jelent. Nem csoda, hisz majd 270 km hosszú, változatos tengerpartokkal és megannyi természeti csodával rendelkező sziget. Az 1 hét halandó ember számára kevés, ha valóban mindent látni szeretne az ember. Próbáltunk minden egyes napunkat totálisan kihasználni, hogy hellasz esszenciája ismét átjárja lelkünket. 

A kora reggel 6:30 as indulás kicsit kényelmetlen volt, de cserébe délelőtt 11 kor már a tengerben áztathattuk magunkat. A Wizz Airrel minden rendben volt. Pontosan indult, érkezett. A Heraklionba való landolás után, körbenéztem az ódon reptéri terminál falain és megállapítottuk, hogy az idő eljárt felette már, nem csoda hisz Görögország 2. legforgalmasabb reptere ami folyamatos használatban van. Egy dózert megérne. A csomagjaink hamar megérkeztek és indultunk a kijárat felé. Szállásunk az 1 hétre a Valentian Apartman a reptértől 15 km-re lévő Gouves nevezetű falucskában volt, melyet a jól bevált Expedia, közvetítő honlapján foglaltunk, helyszíni fizetéssel. (40 Euró/éj/szoba árban) A transzfert pedig a Hoppa Transfer online oldalán foglaltuk. 12 Euró/fő oda-vissza. Meglehetősen korrektek voltak, foglalás után azonnal érkezett a visszaigazolás, a helyszínen már csak a partner cég tábláját kellett keresni, hamar meg is találtuk őket és taxival szállítottak bennünket a 20 percre lévő szállásunkra. 

Az apartmanunkhoz megérkezve próbáltuk a bejáratot megtalálni, így megindultunk 10 métert majd a közeli boltból kiszalad egy középkorú görög asszonyság és bemutatkozott. Miután megállapította hogy görög eredetű nevünk van ezért be invitált a kis boltjába bennünket. Ezt mi visszautasítottuk mert jó lett volna inkább már a szobánkban lenni mint sem a boltban bolyongani. A boltos néni még az 1 hét alatt meghatározó lesz a nyaralásban. :) Kicsivel feljebb meg is találtuk a mi szállásunk bejáratát. Miután mondtuk, hogy itt foglaltunk és beazonosították a nevünket szinte nyakunkba ugrottak és a személyzet majd minden tagja oda jött hozzánk és bemutatkozott és kezet rázott egyenként. Az apartman egy 15 szobából álló épület, amit Valentina és családja üzemeltet. Nagyon színpatikus, kedves vendéglátóknak tűntek első látásra. Sajnos a szobánkra várni kellett 2 órát így ez idő alatt a kis nyitott bárban kellett várakoznunk. Ezalatt 1 korsó sört kaptunk ajándékba és Valentina anyukája egy nagy adag ház, grízes görög süteményt tett le az asztalunkra. Csak csodálkoztunk mennyire kedvesek velünk. A két óra várakozás alatt kicsit beszélgettünk is Valentinával, konstatáltam neki, hogy pontosan a sok sok pozitív értékelés miatt foglaltunk náluk. Nagyon örült ennek, mi is szintén. Az apartmanhoz tartozott egy nagy kerti bár és egy szépen gondozott, közepes méretű medence is, amiben mi nem igazán fürödtünk, elvégre a tenger miatt érkeztünk. Az épület és a tiszta rendezett terület egy hosszan elnyúló, nyugodt olajfa ligetből emelkedett ki. A közelben egy két apartman, 2 kisebb bolt, buszmegálló volt. Napközben csak a kabócák hangos zakatolásától zengett az egész környék. A szobánk az első emeleten egyszerű, tipikus görög apartman, jól felszerelt konyhával, terasszal ellátva. Törülközők, ágyneműk cseréje 3 naponként történt. A tenger egy 15 perces sétára volt, mely egyáltalán nem volt tömött és a közelben szállodák sem foglalták el a partokat. Szabadon lehetett 1 km-s hosszú parton bárhová sátrat verni. 

Összegzés

Hasonlóan a 2015-s túránkhoz az idei 16 napos thaiföldi tartózkodásunk is nagyon jól sikerült. Sehol nem ért bennünket negatívum. Azt kaptuk amire számítottunk. A bangkoki szállásunk ismét a Fortville Guesthous volt, mely 20 EUR/szoba/ éj árba mérnek. Egyes szobához terasz is tartozik, ezek valamivel többe kerülnek, viszont minden szoba rendelkezik saját fürdővel. Az árban takarítás, naponta friss törölközők és napi két palackos víz szerepelt. Ebben sajnos reggeli nincs, de ezt meglehet oldani a közeli 7/Eleven üzletekben vagy a közeli éttermekben olcsón, ugyanis a kínálat szendvicsekből, kávékból végtelen. Éjszaka pedig a közelben aki nem talál szájízének valót az ne utazzon többet Thaiföldre. :) Esténként a környék egy nagy utcai konyhává alakul, ahol mesebeli ételek hada és illatok, szagok kavalkádja várja a fáradt turistát. 

Ao Nangon a szállás a Pakasi Resort minden várakozást felülmúló és színvonalú hotelnek bizonyult. 60 EUR/ szoba, (superior grand) / éj árában fenséges reggeli, naponta takarítás, törölközőcsere és a szobába bekészített kávé, tea és palackos víz is benne foglaltatott. Ár-érték arányban szerintem a legjobb és nem utolsó sorban nagyon közel a központhoz, de mégis csendes nyugodt félreeső helyen. A személyzet pedig végtelenül kedves és előzékeny. Ez igaz volt a környéken bármely thai emberkére, a taxistól kezdve a masszázsoson át a büfésorig. Mérhetetlen belső nyugodtságot vél felfedezni a turista bennük. A környék nagyon zöld és vadregényes, tele ott élő élőlényekkel, különböző majom fajtákkal, madarakkal. A környék magasba törő mészkő szikláinak látványa szinte megigézi az embert. Csodás vidék!

Ao Nangon a kirándulásainkat az Aonang.hu csapatánál foglaltuk, precízek, kedvesek. Bármely felmerülő kérdéseinkre azonnal választ kaptunk, amennyiben valamely információra lett volna szükségünk a környékről.

Az időjárás meglehetősen kiszámíthatatlan volt. Ott tartózkodásunk alatt háromszor szakadt le az ég, kb 30 percig. Napközben végig 30 C. fok felett volt a hőmérséklet, felhős égbolttal este pedig 23-24 C. fok. A páratartalom nagyon magas ebből kifolyólag izzad az ember reggel és éjszaka is. A tenger 26-28 C. fokos volt. A turisták összetétele meglehetősen vegyes, skandináv népek és kínaiak voltak inkább többségben. Elvétve egy két német, lengyel, magyar szót kapott el az ember. Orosz invázióval itt nem találkozik az ember. Az egyik este egy kedves tajvani családdal ültünk a büfésoron egy asztalnál. Mialatt a vacsoránk készülőben volt, szóba elegyedtek velünk, és megtárgyaltuk ki honnan érkezett. Tajvant mi persze be tudtuk azonosítani, ők Magyarországot már kevésbé, sőt a kiejtéssel is volt problémájuk. Valószínű az életben nem hallottak még rólunk, de nagyon érdeklődőek voltak. Többször is összefutottunk még velük esténként, megbeszéltük ki mit eszik, ki mit csinál stb. Kedvesek voltak.

Fájó szívvel hagytuk el az országot. Éreztük, hogy ez nem az utolsó utazásunk lesz még a "mosoly országába"

További praktikák, kérdés, kérés esetén szívesen válaszoltunk!

Pranang beach elől, mögötte Railay, Tonsai, majd a hegyek mögött Ao Nang.
Forrás: http://www.krabiandamantour.com

Szálloda és környéke

Az idő előrehaladtával bebizonyosodott, hogy szállásunk meglehetősen jó választásnak bizonyult. A személyzet kedves, mosolygós, folyamatosan lesték minden léptünket, kívánságainkat. A reggeli svédasztalos kiszolgálásban volt. Többféle kenyér, péksütemény, felvágottak, sajtok, lekvár, gofri, rántotta hegyek szerepeltek a kínálatban. Friss gyümölcsök, mint pl. mézédes mangó, papaja, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye, banán.  Ha mindez nem lett volna elég, további thai egytál ételeket is lehetett reggelire fogyasztani. Pirított tésztától a különböző csípős curryn át a rizsig bezárólag minden megtalálható volt. Esténként lehetőség nyílt svédasztalos vacsoralehetőségre is, ennek ára 400 baht körül mozgott. Továbbá " buy 1 get 2 " koktél akciók szinte minden este voltak. Az étterem tetején helyezkedett a medence, ahonnan kiváló rálátás nyílt a Noppara Thara öbölre. A medence mellett mi sokat nem időztünk. Két alkalommal mentünk fel, egyszer körbejárni a medencét és majmokat fotózni. Nem értettem soha, hogy miért tanyáznak egyes emberek a medence szélén hosszú órákat, mikor ezt megtehetik otthon is. Mi leginkább a tenger miatt érkeztünk, így mindennap abban mártóztunk meg a klóros víz helyett. Apropó a medence vize is sós volt. Nagy valószínűséggel tengervíz keverékével volt feltöltve.

Szállásunkról kiérve balra, 20 méterre található a főutca, ahol zajlik az élet. 7/Eleven üzlet rögtön a hotel bejáratával szembe található. Az utcai étkezősor már csak egy karnyújtás, ahol muszlim fejkendős asszonyok sürögnek forognak reggeltől egészen késő estig. A háromkerekű, nyitott konyhává átalakított motorjárgányok kínálat végtelen és megunhatatlan és nem utolsó sorban olcsó. Grillezett illetve panírozott rákok, tintahalak, húsok, curryk, tésztás ételek bármit elkészítenek. Esténként meggyűlt a tömeg is, így olykor előfordult, hogy akár fél órát is várni kellett mire elkészült az étel.   

A kínálat

Videó az esti sürgés forgásról:

  

Innen már nincsen messze Ao Nang beach és jobbra a Noppara Thara beach. Számtalan üzlet, pub, étterem, masszázsszalon és szórakozóhely található meg mindkét irányban. Napközben a partokon  gyalogos, mozgó büfés árusok kínálnak friss gyümölcsöt, ételt, italt és masszázst, akár helyben elvégezve is.

A falu északi részén Tesco is megtalálható, tapasztalat az hogy nem éri meg odáig elgyalogolni mert az árak szinte hasonlóak a 7/Eleven és a Family Mart üzletekben, melyek 20 méterenként megtalálhatóak az utcán. Az esti séták alkalmával többször feltűnt, hogy a helyiek halászhálót húznak ki a part mentén, amibe a visszahúzódó víz belesodorja a halakat és egyéb tengeri herkentyűket. Ezután már csak ki kell húzni a vízből a hálót és kiszedegetni az értékes fogást. Kétszer is észrevettük, hogy hatalmas rája is belegabalyodott a hálóba. A turisták a méretes állat láttán mind oda sereglettek és bámulták a szerencsétlen haláltusáját. Próbáltuk megkérdezni, hogy miért nem rakják vissza a vízbe, de válasz erre nem érkezett. Valószínű még aznap este valakinek a vacsorájának részeként végezte szerencsétlen pára.